Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra (Budapest, 1962)

Az értelmiségről és kulturális politikánkról

68 Kállai Gyula alapjában és fő vonalában helyes volt, s ennek eredményeként kultúrforradalmunk jelentős sikereket ért el. A teljesség igénye nélkül csak néhány jellemző példát említünk. A parasztság milliói a Horthy-korszakban legfeljebb négy elemit végeztek, ma a parasztgyerekek csaknem kivétel nélkül elvégzik az általános iskola nyolc osztályát, s ha tovább nem is tanulnak, akkor is kétszeres alapműveltséggel indulnak neki az életnek, mint apáik és anyáik. Hatalmasan kibővült a középiskolák hálózata. A munkás- és parasztfiatalok előtt megnyíltak az addig elzárt főiskolák és egye­temek kapui. A közel negyvenezer egyetemi és főiskolai hallgató több mint fele munkás- és parasztszármazású. Rendkívüli mértékben kiszélesedett dolgozó népünk alapművelt­sége és kulturális igénye, de kulturális ellátottsága is. A nagy proletárköltő, József Attila verseskötetei egész életében 150—200, legfeljebb 300-as példányszámban jelentek meg. A népi demokrá­cia eddig 180 ezer példányban juttatta el verseit a dolgozókhoz. Móricz Zsigmond művei írói működésének közel negyven eszten­deje alatt 100 ezer körüli példányszámban jelentek meg, míg a népi demokrácia tizenkét éve alatt egymillió 650 ezer példányban kerültek az olvasók kezébe. Az élő irodalom alkotásai is olyan pél­dányszámban jelentek meg, amilyenre még nem volt példa iro­dalmi életünkben. A mozilátogatók száma a felszabadulás előtti 18 és fél millióról az elmúlt évben már 116 millióra emelkedett. Ezzel a mozilátogatók számát tekintve, az UNESCO adatai szerint is, magunk mögött hagytuk Franciaországot, Hollandiát és Svájcot. Shakespeare-t gyakrabban játsszuk, mint szülőhazájában, Angliá­ban, Moliére műveit a felszabadulás óta több mint kétezerszer játszottuk. És ami a döntő: nemcsak a színházak és az Opera­ház műsora változott meg, hanem a közönség is. Az unatkozó kul­­túrsznobokat a színházakban, hangversenyeken és a kiállítások termeiben felváltotta az egyre fejlődő művészi érzékkel rendelkező új közönség: a dolgozó nép. Alkotó művészeink élete is gyökeresen megváltozott. íróink között a Horthy-korszakban alig volt néhány, aki írói tevékenysé­géből meg tudott volna élni. Különösen súlyos volt képzőművé­szeink nyomora. A felszabadulás után íróink és művészeink számá­ra biztosítottuk az alkotó munka feltételeit.

Next