Kalmár György: A felrobbant ország. Pakisztán-Bengália - Világjárók 93. (Budapest, 1974)
Első ízben 1968 késő őszén utaztam Pakisztánba Delhiből, gépkocsival, keresztül az országon, fel a Khyber-hágón át Kabulig, s persze vissza. Az akkori élményeken, benyomásokon ugyan átsütött a politikai helyzet forrósága, de még nem kötöttek le — mint a nemzetközi politikával foglalkozó újságírót — a , ,nagy” események, s inkább az élet apró rezdüléseire figyeltem. A következő évben, 1969 tavaszán Daccába repültem, s megismerkedtem a bengáli kérdéssel, amelyről akkoriban nálunk még nemigen hallottak. 1971 márciusában ismét Pakisztánba utaztam: rövid karachi tartózkodás után Daccába repültem. 1971 decemberében ■— mint haditudósító — részt vettem az indiai—pakisztáni háborúban, és lapom részére küldtem jelentéseket. 1972 márciusában pedig az addigra már felszabadult Bengáli Népi Köztársaság első születésnapján voltam jelen . . . Sajátos útleírás kerekedett ki ebből az öt év alatt megtett utazásból. Történelmi riportnak inkább nevezném. Éveken és utakon vezet át, s megkísérli azt is meglátni és megmutatni, amit ritkán lát meg utazó. Történelmi tanulmánynak is nevezhetném, egy szerencsés ember feljegyzéseinek, aki éppen akkor járt a világ egyik legizgalmasabb, legszebb táján, amikor ott az idő kereke fordult egyet. GONDOLAT