Kalmár György: A felrobbant ország. Pakisztán-Bengália - Világjárók 93. (Budapest, 1974)
Forró napok
pírdarabkát is, amit nálam találtak, megmotoztak, mindent, ami csak nálam, rajtam volt átkutattak — elvesztettem a türelmemet és elkezdtem üvölteni azzal a szakállas katonatiszttel, aki engem vizsgált. Mit képzel, Pakisztánt szolgálja? Mit fogunk ezek után Pakisztánról írni, mit gondol? Mit akar a leveleimtől? Mit keres a zsebeimben? Azok indiai újságok, az indiai választásokról szóló cikkek vannak bennük, szó nincsen Pakisztánról, miért veszi el? Mit akar attól a könyvtől? Detektívregény. Az is kell? Az egy verseskönyv. József Attila. Érti? József Attila. Azzal mit akar? Én tomboltam, ő láthatóan élvezte a jelenetet, és hangosan röhögött. Amikor végre kint voltam az utcán, szabadon, s találkoztam barátaimmal, azt hittem, elvágódom. Török Jóska vendégszerető házába vittek, ott szedtem össze magam valamennyire. Este megérkezett Vértes elvtárs és két munkatársa, akik Noakhaliban voltak, s életveszélyes kalandok között jutottak el vonattal, autón, gyalog Daccába. Onnan már egyszerűbb volt az útjuk, őket nem zaklatták. Hát persze, miért is — elsősorban az újságírók voltak veszélyesek. Éjfél körül indult egy gép Zürichbe — ez volt a legközelebbi járat Európa felé. Helyet is kaptam — elhatároztam, hogy haladéktalanul indulok. Karachiból a cenzúra miatt amúgy sem tudtam volna leadni a tudósítást. így reggelre Zürichben leszek, s onnan jelentkezem. A repülőtéren majdnem mindenkit viszontláttam. Angolokat, franciákat, svédeket. Jókedvűek voltunk, akármennyire fáradtak is, de tudtuk, hogy órákon belül kijutunk ebből a Pakisztán nevű kelepcéből. Megérkezik a gép, útlevélvizsgálat, vámvizsgálat, no, ezek után attól már nincs mit félni. . . Tévedtem. Mielőtt beszálltam, mégegyszer, utoljára, megmotoztak, átvizsgáltak, átkutattak. Hát persze, nem találtak egyetlen darab papírt, egyetlen filmtekercset sem. Még csak nem is mérgelődtem. Azt csinálnak, amit akarnak. Végül is az emlékezetemből nem tudnak semmit kitörölni. Ők maguk gondoskodtak arról, hogy ne felejtsem el.