Kamarás István - Varga Csaba (szerk.): A szerelemről - komolyan. Tanulmányok (Budapest, 1985)
Mi a szerelem?
forma azonban pusztán preferált. A társadalom egésze szempontjából és a társadalom egészében mutatkozó legáltalánosabb tendenciák szempontjából tekinthető a szocializmusban a monogám házasság társadalmilag preferáltnak. A szó azonban itt fontos. Nem eszményítettnek, nem kötelezőnek, még nem is regulativ elvnek, hanem társadalmi szükségletnek kell tekintenünk. Azzal az egy differenciával, hogy Horkheimer egyáltalán nem látja: a szocialista társadalom számára a pátosszal, a szenvedéllyel telített emberek elméletileg sokkal többet jelentenek, mint a szokásos átlag. Ennek megfelelően akár a monogám házassági formában, akár más házassági formában vagy kapcsolatformákban szenvedéllyel részt vevő emberek, akik akár az erotikus szférát, akár pedig az individuális szerelem esetleg módosult szférikus formáit át tudják élni, a szocializmus számára megfelelőbb emberek, mint az élet átlagos jelenségeinek jelentéktelenségéhez alkalmazkodók. Persze világos, hogy egy szocialista társadalom nem alkothat olyan eszményeket ezen a területen sem, melyhez mindenképpen és minden formában szükségszerű tagjainak alkalmazkodni. Már csak azért sem, mert a szocializmusban élő emberek maguk is individuumok, különböző társadalmi és szabadidő-lehetőségekkel, különböző célokkal és igényekkel s az individuális szerelemnek, valamint a szexuális igényeknek is különböző tartalmaival. Következésképpen ezen a területen is helytelen lenne bármely uniformizálás. A lényeg az, hogy az emberi szexualitás köré alakított közvetítő szférák tartalmilag nem mehetnek veszendőbe a történelmi fejlődés során. S ugyanígy nem mehet veszendőbe minden ellentmondása ellenére sem az a monogám házassági forma, melyhez ismét csak történelmileg az értékek egész sorozata kötődött. Ezek közé tartozik a gyermekek nevelésétől kezdve az a sajátos információközösség, mely a családon belül hagyományosan megvalósult, és számos más érték is, mely ehhez a családformához kötődött. S nem szabad elfelejteni, hogy az emberek jó részének bizonyos gazdasági feltételei is, életük, egzisztenciájuk ökonómiai feltételei is ehhez a családformához kötődnek. Ezért amikor semmiféle uniformizálást nem helyeselek, ennek az uniformizálás elutasításának jegyében legalább annyira nem helyeslem a régi családi és szerelmi formák értéktartalmának tagadását vagy alábecsülését. így érthetjük meg József Attilát: Hát dicsértessél s hírdettessél, minden korokon át szeressél s nehogy bárkiben alább essél, mindig, mindenütt megméressél!