Kandó Ata: A Hold véréből - Világjárók 74. (Budapest, 1970)
ATA KANDÓ : A HOLD VÉRÉBŐL A szerző írja: . . mióta nagyobb utazásokra, egyebek közt dzsungeli kirándulásokra is vállalkozom, és utána hazakerülök, sokszor kérdezik tőlem:- De hát miért csinálod ezt? Hogy mersz ilyesmire vállalkozni? És gyakran megesett, hogy valamelyikük elibémvágott a felelettel, még mielőtt szóhoz juthattam:-Mert önfejű vagy, makacskodól. . . Budapesten születtem. Hogy pontosan mikor? Engedelmükkel az évszámot talán mellőzöm, mert ha makacskodó vagyok is, azért mégiscsak nő. És nagyjából úgyis kitalálhatják. Szóval már jóval húszéves korom előtt hajtott valami - talán a cigányvér, ahogy mondani szokták. De akkor még csak Párizsig, a „Fény Városáig”. Egy évvel később már messzebbre, délebbre, a Földközi-tenger felé, Barcelonába. Tovább még akkor se jutottam. Közben férjhez is mentem, majd az évek során hol a pénzhiány, hol a honvágy, hol a háború vissza-visszahozott Magyarországra. De a megszakításokat leszámítva tizenöt évig éltem Párizsban, és csak azután költöztem mostani lakóhelyemre, Amsterdamba. Könnyen elképzelhetem, kedves olvasóim, hogy e rövid beszámoló után is lesznek még, akik azt kérdezik: jó, de mégis miért? Nagyon természetes. De volna egy kis kérésem: olvassák előbb el ezt a könyvet. Makacskodó optimizmussal hiszem, hogy ha igazán keresik, megtalálják benne a választ. Az igazit. Az én válaszomat. И V Ш И t ШС.07.2Э GONDOLAT