Kántor Lajos (szerk.): Erdélyi csillagok. Újabb arcok Erdély szellemi múltjából (Budapest, 1990)
Lászlóffy Aladár: A fájdalmasan vigasztaló
san ható gyógyszerét megbírja” - jegyezte fel Széchenyi tragédiája kapcsán Kecskeméthy Aurél. Szilágyi Domokosról pedig Gyimesi Éva tanulmánya jegyzi fel, hogy .Jóllehet közben felismeri a lelkesedés szédületének s az ebből eredő stilizáló világlátásnak a veszélyeit, a hit szükségességét - úgy önmagában- egy pillanatig sem kérdőjelezi meg. Az válik kínzóan kétségessé, hogy a létét értelemmel telítő Igének valóban szükségét érzi-e a társadalom? Kérdése - »Akar-e megváltást a világ?«- s a kérdésre adott negatív válasza az alapja annak a válságnak, amelynek mélypontján a hitre, küzdelemre, nyugtalanságra szerződött költő a hitetlenség nyugalmát, a fáradtság és a halál jogát követeli.” Széles Klára mind Vajda János, mind József Attila fizikai bukásának nagy, sokat vitatott kérdésköreit vizsgáló két kismonográfiájában csak arra az (egyik) végkövetkeztetésre jut, mely Szilágyi Domokos tragikus végére is érvényes: bármennyire a körülményekben, magukban, hőseinknek a lényében már ott volt valami a nem-e-világra-valóság tragikus csírájából, csodájából ahhoz, hogy annyi vigasztaló minden ellenére a végesség elviselhető legyen. Ama beépített önvédő biztonsági szerkezet szintjén eleve adatott a „jó” mellé a „baj” is. Különben Szilágyi Domokos, aki előszeretettel és végtelen empátiával merítkezett meg minden tragikus nagy előd élet-példa-anyagában, éppen a halálba hurcolt Radnóti kapcsán mondja ki, hogy „a test, az a rab csak, a költő itt és mindenhol szabad”; és fontosnak tartja tételezni, önmagát parafrazálva töbször is, hogy „seb, igen seb, de tiszta” és „hogy csak a küzdelem súrolhat le az emberről némi mocskot.” Eszmeisége úgynevezett fejlődésével kapcsolatban egyébként fontos tisztázni azt a dolgot, hogy már csak objektív okok miatt is, nem a költemények nyilvánosságra kerülésének, publikálásának az életmű rendezésekor se változtatott protokoll-sorrendje a gondolatok felbukkanásának, kavargásának és fonódásának igazi időrendje! Az „igazi”; egyedül az összefüggések-! nek a végső képből mint összhatásból kiolvasható hierarchiája. De még a „hivatalos” időrend se tartalmaz itt „annak ki tűzhelyet, családot, végképp csak másoknak remél” jellegű kilátástalanság-tudomásulvételeket, és már jóval előbb, mélyen a 221