Karádi Éva - Vezér Erzsébet (szerk.): A Vasárnapi Kör. Dokumentumok (Budapest, 1980)
A Vasárnapi Kör az elmúlt években került az érdeklődés előterébe, mint a magyar filozófia történetének talán egyetlen európai rangú szellemi társasága. A magyar szellemi megújulás egyik legjelentősebb kísérlete századunk elején, olyan világhírűvé vált gondolkodók, mint Antal Frigyes, Hauser Arnold, Mannheim Károly, Tolnay Károly első műhelye, s nem utolsósorban Lukács György első tanítványi köre, „a progresszív idealizmustól” „a húszas évek marxizmusáig” vezető világnézeti fejlődésének értő és vitatkozó szellemi közege. Lukács György és Balázs Béla baráti társasága különálló irányzatot képviselt a Nyugat és a Huszadik Század törekvései mellett a magyar progresszión belül, bár tagjai közül sokan szerepeltek ezeken a fórumokon is. Önálló szellemi csoportosulásként a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának megindításával lépett a nyilvánosság elé, amelyben Szabó Ervin, Bartók Béla és Kodály Zoltán is vállalt előadásokat.