Kardos Pál: Babits Mihály (1972) - Nagy magyar írók (Budapest, 1972)
Második rész
пек halnak, az ember él című kötetéről. A fiatal költő különnyomatban is kiadta ezt az írását. Bőven foglalkoztunk azzal a tanulmánnyal, amelyet ugyanerről a kötetről Illyés Gyula írt a Nyugatban több, mint egy évvel korábban. Mégis, az ellentét kedvéért, újból idézzük egyetlen mondatát: „Babits költészete, fellépésétől legutolsó kötetéig egyetlen hatalmas ív, melyet ifjúkori büszkeség indított meg, vitt a tiszta ideál magasságába, s mely most megfinomulva, meztelen érzékenységgel hajlik vissza a földre az emberek közé.” így az egyik fiatal költő. És a másik? „.. .Lélekről aligha beszélhetünk, oly bántóan rossz versek kötege ez a könyv.” Vagy: „Babitsnál a forma és a tartalom, a művészi forma és a költői tartalom, úgy kerülik egymást, mint két hitvesgyilkos, akik egymásban Sherlock Holmesre gyanakszanak.” Miért fordul József Attila Babits ellen? Nem volt könnyű kiválasztani ezt a két idézetet József Attila 12 lapnyi cikkéből a sok súlyosan becsmérlő állítás közül. Fölösleges lenne ma már a kritika egyes verselemzéseit szemügyre venni vagy éppen vitába szállni velük. Ha akad is bennük megokolt kifogás, az egész cikken végigsüvít a gyűlölet hangja. Mégsem föltételezhetjük, hogy József Attila nem teljes meggyőződésből írta a kritikáját. Meggyőződése azonban korántsem higgadt esztétikai megfontolásból eredt. Szokták e cikkének keletkezését bosszúvágyból is magyarázni, amelyet Németh Lászlónak a Nyugat 1929. december 1-i számába az ő Nincsen anyám, sem apám című kötetéről írt bírálata miatt érzett a Nyugat és a bírálat sugalmazója, az ő gyanúja szerint, Babits Mihály ellen. Németh vállveregető bírálata csakugyan méltatlan volt. Hogy azonban a cikk sugalmazója Babits lett volna, azt a közte és Németh László közt akkor még zavartalan jó viszony sem teszi valószínűvé. Babitsnak mindenesetre már kéziratban kellett ismernie Németh kritikáját, hiszen ő volt a Figyelő-rovat felelős szerkesztője. Véleménye nem is igen különbözhetett ekkor a Németh Lászlóétól. Mégsem tarthatjuk e kritika megjelenését, megjelentetését József Attila Babits 412