Katona Katalin: Ifjúságunk problémái (Budapest, 1967)
Pedagógiai előszó
PEDAGÓGIAI ELŐSZÓ ... az igazat mondd, ne csak a valódit... (József Attila) Ebben az előszóban szeretném tájékoztatni pedagógiai érdeklődésű olvasóimat munkám módszeréről, az ebből adódó nehézségekről, s a mű pedagógiai célkitűzéséről. A vizsgálatok, melyeknek alapján a i6-2c esztendős tanulóifjúság életfelfogását, problémáit kívántuk megismerni, 196тben indultak meg és 1965-ben fejeződtek be. A felvétel majdnem hogy országos jellegűnek tekinthető, amennyiben Budapesten kívül hét vidéki városban folyt, és több mint ötezer tanulóra terjedt ki. A vizsgált fiatalok gimnazisták, általános iskolát végzett és érettségizett ipari tanulók, budapesti egyetemisták voltak.1 A vizsgálat jellemző technikája az írásos kikérdezés volt. Az anyaggyűjtés szóbeli formáját, a beszélgetést, csak kisszámú résztvevővel, kontrollként végeztük. Az ellenőrzés másik módja a vitacsoportokban való megbeszélés volt. A feladott kérdések ún. „nyílt kérdések” voltak. Ezek feleltek meg jobban célkitűzéseinknek, mert gondolkodtatóak, nagyobb területről tudósítanak, kevesebb a veszély a sugalmazásra. A vizsgálat - próbafelvétellel - két fővárosi gimnáziumban indult el. Két kérdésre válaszoltak mindkét gimnáziumban - az első osztálytól a negyedikig: „Mi jelent számodra boldogságot?” - „Kit tartasz erkölcsös embernek?” A tapasztalatok több tanulságot nyújtottak. így kiderült, hogy már csak technikai okokból sem lehet két nyílt kérdést 8