Kisfaludy Katalin: Matthias Rex - Magyar história (Budapest, 1983)
"Szabad volt akkor gyűlölködni.."
rályi jövedelmek kezelője és Beszterce örökös grófja lett. így már nemcsak nagybirtokostársainak, de az országgyűlésen törvényes királynak elismert V. Lászlónak is riválisa volt. Halálakor a király joggal érezte, hogy hatalmas ellenféltől szabadult meg, s értelemszerűen gátolta a Hunyadiak törekvéseit, akiket most a huszonhárom éves László képviselt. Hunyadi László sokat örökölt. Hatalmas birtokokat, tekintélyes magánhadsereget, még a köznemesség szimpátiáját, sőt Vitéz János atyai támogatását is, de bárói méltóságot, ami a hazai szokások szerint személyre szóló megbízatás volt, nem mondhatott magáénak 1456-ban. Enélkül viszont valódi befolyása nemigen lehetett az országos politikában. A főkapitányság volt az a hivatal, amelyre László a legjobban vágyott, a királytól támogatott Ciliéi ellenben mindent elkövetett, hogy a kulcsfontosságú, felelősségteljes és jövedelmező méltóságot magának kaparintsa meg. Ezért 1456 nyarán az addig Bécsben élő király Ciliéi Ulrik és nagy létszámú zsoldos csapata kíséretében Magyarországra sietett. Szükség volt a fegyveres erőkre, hiszen a legtöbb királyi várban a néhai főkapitány katonái állomásoztak, márpedig ezek királyhűségét mindenáron biztosítani kellett. De Ciileiék nem elégedtek meg a hatalom megszerzésének ezen egyszerűnek látszó módszeréveli számukra a nemesi közvélemény megnyerése hasonlóképpen fontos volt: megvádolták Hunyadi Jánost, hogy - annak idején - hűtlenül kezelte a királyi jövedelmeket. Való igaz, a főkapitány kezén tekintélyes összegek fordultak meg, s a királyi jövedelmek fölhasználását senki nem ellenőrizte. A tisztségviselők elszámoltatását nem ismerte a korabeli gyakorlat; Hunyadi János is önállóan gazdálkodott. Nem kétséges viszont, hogy a dicsőséget és megbecsülést hozó hadjáratok sok pénzt emésztettek, s Hunyadi János egymaga többet tett a határok védelmében, mint a többi báró együttvéve. Nyilvánvaló, hogy Ciliéi hangzatos, de bizonyíthatatlan vádaskodása csupán az ifjú Hunyadi elleni érvek gyarapítását szolgálta. 16