Kiss Lajos - Németh István (szerk.): Szegedi kalauz (Szeged, 1957)

Felsővárosi séta

hasonló ipari épületek, különösen az iparos jellegű Fel­sővároson. A Maros utca egyébként a valaha módos, »kényös« lelsővárosi hajósok, superok, iparosok részére számos kiskocsmából állott. Ezek ma már nincsenek meg. A Maros utca 22. számú házban született Kálmány Lajos, aki rendszeresen gyűjtötte a szegedi népköltések hagyo­mányait (Hagyományok, I—II. kötet, 1914.). Kálmány apja szintén timármester volt, s a családban ez a mes­terség apáról-fiúra öröklődött. (Térképünkön: 70.). A Maros utca 31/a. számú ház falán Kisteleki Ede (Kéviczkv Hugó alkotása) emlékeztet, hogy 1900—1920. közötti években itt lakott a Tömörkényék társaságához tartozó jótollú újságíró és költő (térképünkön: 11.). Ez a városrész egészen a Tisza partjáig terjed. A ti­­szaparton végig csaknem mindenütt régi sóházak állot­tak, ahol a Maroson érkező sót tárolták és innen osztot­ták szét az ország többi részébe, Árpád-kori oklevele­ink is megemlékeznek a szegedi sótárakról. Régi, ala-87

Next