Kittenberger Kálmán: Utolsó afrikai vadászatom (Budapest, 1969)

UTOLSÓ AFRIKAI VADÁSZATOM A „titokzatos” és „sötét” Afrika fogalmát lassanként száműzzük gon­dolatvilágunkból, s helyét a „megvál­tozott” Afrika képe foglalja el. A mintegy 25 évvel ezelőtti kiadásban ez a könyv már „A megváltozott Afrika” címet viselte. Pedig amikor jeles afrika-vadászunk, Kittenberger Kál­mán az utolsó afrikai elefántját meg­lőtte, akkor még éppen csak megkezdő­dött Afrika megváltozása. Sőt, épp az teszi a könyvet igazán érdekessé, — mi több : értékessé - számunkra, hogy a mai értelemben vett Afrikának azt az átmeneti időszakát tárja elénk, ami­kor a régi arculata már kezdett eltü­nedezni, de az új még nem alakult ki. Ez a változás — érdekes módon — a vadászatot sem kerülte ki. Azontúl, hogy már 1928-ban megszabták a va­dásznak, hogy hány elefántot vagy egyéb védett vadat ejthet el — a vad viselkedése is megváltozott. Meg­tanulta felbecsülni a lőtávolságot, s csak azon kívül érezte magát bizton­ságban. Kittenberger talán az első vadász volt, aki megfigyelte, hogy az elefánt csak a rezervátum határáig menekül, azon belül már biztonságban érzi magát. A teljesen védett vad — pl. a fehér orrszarvú - pedig szinte nem is menekül. Persze, az afrikai vadászat akkoriban még veszélyes sport volt. KITTENBERGER KÁLMÁN

Next