Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története (Budapest, 1982)
A szocialista eszmék és a modern törekvések térhódítása
koncepciójú zsenije. Erdélyi alkotói felfogása sokkal naivabb volt az övékénél, érdeme azonban, hogy nem érvényesül már nála a biedermeierrel érintkező romantika stilizálása. A földesurak és bérlők által végsőkig kiszipolyozott szegényparasztok sorsát örökítette meg, részben az ő élményeiknek, érzelemviláguknak adott hangot alkotásaiban, hol nyersen erőteljes, hol könnyedén dallamos szóval. Képalkotásával, eleven dallamosságával, könnyed, néha erőteljes lendületével egyúttal - közvetlenül vagy közvetve - abból az érzésből is sugallt valamit ez a költészet, hogy az embert körülvevő világ egészét emberivé lehet tenni. Versei közül kiemelhető a Lovaspóló a Vérmezőn és a Cölöpverök. Erdélyi József inkább a tisztán látható képeket és világos gondolatmenetet kirajzoló illyési lírának volt bizonyos tekintetben az előfutára; a népköltészetben meglévő disszonánsabb, nyugtalanabb elemeket Sinka István (1897-1969) költészete hozta nagyobb mértékben a felszínre. Atmoszférát teremtő, erős kontraszthatásokkal élő, balladás hangvételű versei ahhoz a XX. századi irányzathoz kapcsolódnak, amelynek általában a spanyol nyelvterület demokratikus szellemű költői - mindenekelőtt Garcia Lorca - a képviselői. A régi pásztorcsaládból származó költő többnyire komor színű képekből alkotott merész asszociációjú, modern szókapcsolású szabad verseket. Több színvonalas epikus verset (például Pásztorének) és néhány magas művészi szintet elérő költeményt alkotott (például Anyám balladát táncol). A népművészetből merítő irányzat, amelynek képviselői közül leginkább ő emelhető ki, kisebb mértékben József Attila líráján is éreztette a hatását. A népi írók közül az ősi mítoszoknál forrást kereső, nagy műveltségű, de egyenetlen tehetségű Gulyás Pál (1899-1944) volt ennek legtudatosabb képviselője, ő azonban nem tudta azon a szinten megvalósítani ősinek és korszerűnek a szintetizálását, amelyen József Attila néhány remeke. Viszont a felszabadulás után porondra lépő nemzedéknek több jelentős költőjénél (például Juhász Ferencnél és Nagy Lászlónál) újból és magasabb szinten jelentkeztek ezek a törekvések. „URBÁNUS”, POLGÁRI HUMANISTA TENDENCIÁK Az eddig említett, markánsabban körülhatárolható csoportok mellett jeles költők egész sora tevékenykedett még ebben a korszakban, a szocializmus eszméihez közel állóktól egészen a katolikus irányzat képviselőiig. Bizonyos városias magatartás, intellektuális igény és humanista törekvés - a különbözőségek ellenére - szinte valamennyit jellemzi. A József Attilával egyidőben indult, korábbi éveiben nagyobb jelentőségű Fodor Józsefnek (1898-1973) erőteljesen intellektuális, komor színezetű, többnyire ünnepélyes hangú líráját - melyre Shakespeare, Shelley és Ady egyaránt hatott-élőbb polgári radikalizmus, később szocialista világnézet hatja át. Az intellektuális líra elégikus, fanyar változatát képviseli Jékely Zoltán (1913-1982), Áprily Lajos fia. RónayGyörgy(1913- 1978) keresztény-humanista szellemű, racionális higgadtságú modern költészetet teremtett. 359