Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959)
1880-1906
KOMJÁTHY JENŐ (1 858 — 189 5) Éles havasi levegő csap meg, alig tudunk lélegzeni benne, mikor Komjáthy Jenő különös világához közeledünk. Szécsényben született 1858-ban. A pozsonyi királyi katolikus gimnázium növendéke, de katolikus hittanárával történt összetűzése miatt eltanácsolják, úgyhogy a nyolcadik osztályt magánúton végzi el. 1876-ban jut a maga keresésének forrongásszerű állapotába. Barátaihoz írt levelei életszerető, tánsaságkedvelő ifjúnak mutatják, akin a féktelen szenvedély és a szilaj érzékiség uralkodik. Egyelőre nem képes sem a hivatali munka, sem a rendszeres tanulás fegyelmére; amint a középiskolából kikerül, lobbanékony szíve minden hevével veti magát az éjszakázásba és lángol egyik lány után a másikért. 1876 őszén beiratkozik a pesti egyetemre, de az egyetem aligha nyeri meg tetszését, mert októberben már két barátjával megszökik Pestről, azzal a meggondolatlan tervvel, hogy Amerikába vándorol. Gáspár Imréhez írt levelében úgy magyarázza lépését: „kaland- és tapasztalásvágy, tengerkor, izgékonyság sarkalt.” Apja — aki ez időben Nógrád vármegye tanfelügyelője — okos és tapintatos levélben visszahívja őt s útiköltségül pénzt küld neki Hamburgba. Mikor az alispán kérdőre vonja távozásáért, Komjáthy sértődötten utasítja vissza a beavatkozást: „Mit kérhet ön számon tőlem? Ёп csak az Istennek számolok! Minek beszélnék el oly dolgokat, miket ön meg sem értene?” Egyénisége alapvonásai korán, már tizennyolc éves korában jelentkeznek. A szabadság és szerelem igénye Petőfin kívül addig senkiben sem élt forróbb szenvedéllyel, mint benne. Lázadó daccal válaszolt minden zsarnokságra, s A nyár dalaiban már megvillan világnézete: „Ujjongok, hisz a szép világ Csupa gyö-446