Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959)
1880-1906
később Kassák Mesteremberekjében, majd József Attila A város peremén című költeményében: A MUNKÁS Most senki ... Gyüitőkamrája egy tömeg izomnak, Melyet nehéz, kinos igára fognak. Némán mozgó, hideg, holt gépezet, Mit más keze irányit és vezet — Hogy ember is, csak sóhaja Jelenti. A gyárban, Vagy pinceműhely szennyes éjjelében Haldoklik vízen és száraz kenyéren; A két kezéből kincsek omlanak, S maga értéktelen, lim-lom anyag — Részére szánva pusztulás, Halál van. A réten, Fényes sugárban megcsillan kaszája, Tömöttfejü kalász bukik le rája; Mindenkinek terem bőven kenyér, Belőle csak maga hiába kér — A jóllakásról — álmodik A télen. A bánya...! Flő hősök közös temetkezése, S önként szállnak le bús, sötét ölébe, Nincs ott tavasz, himes virágú nyár, A füstölgő mécs ott a napsugár, A börtön az, a szolgaság Tanyája. Az élet Benne fogamzik meg, belőle árad, A gyönyörnek forrása nála támad; Boldogságát, javát mindenkinek: Szorgalommal, lám, ő teremti meg, S neki a nyomor esküszik Hűséget. 437