Komlós János: Elárult ország (Budapest, 1961)
III. Miért nem állt ellen Kállay?
békét követelő, demokratikus új Magyarországért vágyódó hangulata. A lakosság legkülönbözőbb rétegeiben érezhető volt az erjedés, az újat várás izgalma. Nem azért, mert Kállay főispánjai megkapták az ukázt, hogy „egyelőre” és „enyhén”, hanem, mert az emberek látták, hogy a háború elveszett, napról napra elviselhetetlenebbnek érezték a háborúval és a fasizmussal együttjáró gazdasági terheket, politikai és szellemi nyomást, mert a világ-' történelmi változás lehelete a magyar történelem megváltoztatásának, az ezer éve félretolt problémák sürgős megoldásának izgalmát keltette bennük. Kállayék kukorékolása csak tükrözte a hajnalhasadást. Másrészt az „egyelőre” és „enyhén” jelszó ravasz taktikát jelentett: Kállay „egyelőre” és „enyhén” meghátrált a tömegnyomás elől, hogy aztán annál kíméletlenebből és körmönfontabban elbánjon vele. A népfront kibontakozik A föld alá szorított magyar kommunisták akkor már hosszú évek óta harcoltak a magyar népfront megteremtéséért, a munkásegységért, az ipari munkásság és a parasztság összefogásáért, a legális ellenzéki pártokkal való szövetségért, minden háborúellenes, németellenesj hazafias erőnek egy nagy közös frontba tömörítéséért. A független, szabad, demokratikus Magyarország jelszavát a föld alatt dolgozó kommunista párt adta ki és vitte be ezer csatornán át a nemzet köztudatába. A kommunisták által vezetett vagy befolyásolt munkásszervezetek elölj ártak a demokratikus, hazafias érzés ébresztésében, az 1848-as szabadságeszmék ápolásában, Petőfij Ady, József Attila, Kossuth, Táncsics, Rákóczi szellemi öröksége kezdett ismét a nemzeti köztudat részévé válni. A munkásszínjátszók a Bánk bánt adták elő, a munkáskórusok, a szocialista képzőművészek csoportjai a forradalmi hagyományokra és az igazi népi értékekre irányították a közvélemény figyelmét. A Vasas-székház, a háború ellen harcoló, az antifasiszta nemzeti összefogásért küzdő munkásosztály egyik kulturális központja, nagyszerű események színhelye lett. A népfront gondolata gyökeret vert a fejekben és lelkesítő, toborzó tüntetésekben öltött testet. 1941. október 6-án a Batthyányemlékmű megkoszorúzása, október 31-én a Kerepesi-temetőben a Kossuth, Táncsics sírjánál tartott nagy tömegtüntetés, majd a 47