Köpeczi Béla - Pók Lajos (szerk.): A huszadik század külföldi írói (Budapest, 1968)
F
realitásától a legelvontabb fii. magaslatokig, sőt helyenként a misztikumig. Alapvető vonása Eluard szerint - a társadalmiság. József Attilát fordította franciára, s járt M.o.-on is. T. M.: La Noce noire (194S) [Fekete menyegző]; Soleil irréductible (1946) [Kérlelhetetlen nap]; Les Paysans (1951) [A parasztok]; Chemins du vain espoir (1956) [A hiú remény útjai]; Agonie du généről Krivitski (1960) [К. tábornok haldoklása]; Tombeau de топ pére (1961) [Apám sírja]; II n’y a pás de paradis (1962) [Nincs paradicsom]. FRIDEGÄRD, Jan (Hjulsta, 1897. 6. 14.) svéd regényíró és költő. Az agrárproletariátusból származik. Balladisztikus versekkel kezdte írod. működését. Egyetlen, de népszerű verskötete: Den svana lutan (1931) [A fekete lant]. Országos rangra tört önéletr. alapú regényciklusával: Lars Hard (1935-1959) [Lars Hard], FRISCH, Max (Zürich, 1911. 5. 15.) németül író svájci dráma-, regényíró és elbeszélő. Germanisztikát, majd apja pályáját folytatva építészetet tanult. Egy zürichi építészeti pályázaton első dijat nyert. 1939-ben behívták határőr-szolgálatra. A 2. vilh. előtt újságíróként bejárta a balkáni országokat és hazánkat; útijegyzteket írt. 1951- 52-ben Am.-ban és Mex.-ban élt. Igen korán kezdett írni. A drámaírói sikert költői requiemje: a Nun singen sie wieder (1945) [ ... és a holtak újra énekelnek, 1958] hozta meg neki. Ez a mű, melyben a megölt túszok találkoznak hóhéraikkal, F. egyik alapgondolatát fejezi ki: a háborúról, a fasizmusról, a múlt borzalmairól nem szabad megfeledkezni. Wilder és Brecht hatására sok „illúziómentes”, társadalombíráló dr.-t ír. Hatásos szatírája, a Biedermann und die Brandstifter (1953) [Biedermann és a gyújtogatok, 1959], tanmese a gerinctelen nyárspolgárról, aki nem száll szembe a gyújtogatókkal, és végül a fasizmus cinkosa lesz. Andorra (1961) [1962] c. dr.-jában a faji gyűlölködés ellen emeli fel szavát. F. nagy művészi felkészültségről tanúskodó műveiben lelkiismeretesen gondolkodó és gondolkodtató módon vizsgálja a mai értelmiség helyzetét és teendőit, mélyen belelát a szociális problémákba, és megoldást keres, de nem talál, polgári szemléletének megfelelően. Gyakran inkább kitér a válaszadás elől: beletörődéssel, fantasztikumba meneküléssel, és nem utolsósorban azzal, hogy az általános érvény elérése érdekében elmossa dr.iban a tér, az idő, a hely és a szereplők hátterének konkrét ábrázolását. Ez részben a művészi teljesség rovására megy, részben a mondanivalót teszi kétértelművé, homályossá. Prózai művei jelentékenységben nem maradnak el a színpadiak mögött, és ugyancsak a mai entellektüel különböző típusainak társadalmi-lélektani problémáit dolgozzák fel. Jelentős művei közé tartozó két reg.-e napló. Az egyik, a Stiller (1954), egy képzőművész különös története, aki saját megalkuvó, sikerületlen élete elől menekül Sv.-ból Am.-ba, de visszatérése után ráébred, hogy önmaga elől nem menekülhet. A polgári értelmiség másik típusának konfliktusát a Homo Faber (1957) c. reg.-ben ábrázolja. Walter Faber a technika, a ráció, a tett embere, akinek nincsenek lelki bonyodalmai és lelkiismereti komplexusai. A tanulság reális felismerés: a polgári szemlélet és magatartás minden változata jövőtlen. T. M.: Blätter aus dem Brotsack (1940) [Lapok a kenyérzsákból] elb.; Die Schwierigen (1943) [A nehéz emberek] reg.; Santa Cruz (1944) dr.; Als der Krieg zu Ende war (1949) [Amikor a háború véget ért] dr.; Tagebuch 1946-49 (1950) [Napló]; Graf Oederland (1951) [O. gróf] dr.; Don Juan oder Die Liebe zur Geometrie (1953) [Don Juan, avagy A geometria szeretete] dr.; Mein Name sei Gantenbein (1964) [Gantenbein legyen a nevem, 1964] reg. FRISCHMANN, David (Zgierz, 1865. 1. 5. - Berlin, 1922. 8. 4.) héber elbeszélő és kritikus. Ő az első „európai” a héber irod.-ban, az Európakultusz megindítója. Shakespeare-t, Goethét, Byront, Puskint fordított héberre, hogy nemesítse olvasói ízlését. F. az első humanista, racionalista és szkeptikus a héber irod-ban. Ónját porchót (1893) [Repülő betűk] c. kötetének elb.-ei a lélektani analízis finomságával és formai eleganciájukkal tűnnek ki. T. M.: Kol kitvé Frischmann, 1-17. (1910-1914) [ÖM]; Bámidbár (1923) [Pusztaságban] elb. FROST, Robert Lee (San Francisco, Kalifornia, 1874. V. 1875. 3. 26. - Boston, 1963. 1. 29.) amerikai költő. A modern Am. legnépszerűbb, nemzeti klasszikusnak tartott költője. Bár nyugaton született, igazi hazája a keleti partvidék, New England, Massachusetts volt, az amerikai kultúrának ez a legrégibb góca, a puritán és jenki hagyományok földje, a 19. sz.-i idealista-optimista ún. transzcendentalista fii. hazája, ahová apja halála után, tízéves korában költözött skót szár139