Köpeczi Béla - Pók Lajos (szerk.): A huszadik század külföldi írói (Budapest, 1968)
L
resszionista művészi eszközök meghonosítója a nyugati, főleg francia költ. hatása alatt. Mint műfordító, különösen a francia költ.et tolmácsolja nagy sikerrel. A magyar írod. szenvedélyes fordítója és ismertetője. Ady mellett Petőfit, a Nyugat valamennyi nagy lírikusát és József Attilát is fordította. Szalatnai Rezsővel együtt szerkesztette Na brehu ciemych vöd (1941) [Sötét vizek partján] c. a 20. sz.-i magyar költ. ant.-ját. 1965-ben adták ki válogatott költny.-eit. T. M.: Spoved’ (1922) [Gyónás]; Dunaj a Seina (1925) [A Duna és a Szajna]; Hymny k sláve Hosudarovej (1925) [Himnuszok az Ür dicsőítésére];' Spev vlkov (1929) [Farkasok dala]; Elixir (1934); Moloch (1938); Bábel (1944); Dies irae (1946); Hudba donwva (1965) [A szülőföld zenéje]; Óda naposlednú a privy (1967) [Óda az elsőre s az utolsóra], LUNACSARSZKIJ, Anatolij Vasziljevics (Poltava, 1875. 11. 23. - Menton, 1933. 12. 26.) szovjet-orosz államférfi, irodalomtörténész, drámaíró, művészettörténész és műfordító. Édesapja haladó felfogású tisztviselő volt. Korán bekapcsolódott a forradalmi mozgalmakba, ezért az orosz egy .-ékről kizárták, Zürichben végezte fii. és természettudományi tanulmányait, Avenariust hallgatta. Külföldön ismerkedett meg Plehanowal és a „Munka felszabadítása” forradalmi csoport többi tagjával. 1897-ben hazatért, rendszeres agitációs munkát végzett, többször letartóztatták. 1906-tól 1917-ig többnyire külföldön élt (Fr. o., Sv. stb.), és a Vperjod és a Proletary c. bolsevik lapok munkatársa. Érdeklődésének középpontjában az esztétika, a művészetelmélet és a fii. állt. Religija i szocializm (1908-11) [A vallás és a szocializmus] c. művében fii. nézeteit összegezte, machista felfogásával Lenin éles bírálatát váltotta ki. L. később maga is belátta tévedéseit. Nagy szerepet játszott a proletárírók szervezeteinek megalapításában és támogatásában a többi között Piszma о proletarszkoj lityerature (1914) [Levelek a proletárirodalomról]) c. tanulmánykötetével is. 1917-től 1929-ig a művelődési ügyek kormánybiztosa volt, Lenin mellett az ő nevéhez fűződik a szovjethatalom első évtizedében a szovjet kulturális, művészeti és írod. élet megszervezése, a régi értelmiségnek a forradalom mellé állítása. Nagy szerepe volt a Kom. Akad. Irodt. és Művészeti Intézetének létrehozásában, amelynek igazgatója volt. Ezen kívül ő volt a Központi Végrehajtóbizottság Tud. Tanácsának elnöke, és az irod. enciklopédia (1926-1935-ig megjelent tizenegy kötete) főszerkesztője is. Élete utolsó éveiben a Népszövetségben képviselte a SZU-t. Kritikai cikkei főleg a Pecsaty i revolucija fi.-ban jelentek meg. Isztorija zapadnojevropejszkoj lityeraturi V jejo vazsnyejsih momentah (1924) [A nyugateurópai irodt. legfontosabb pillanatai] c. könyvében az eur.-i irod., Lityeraturnije szilueti (1923) [írod. sziluettek] c. gyűjt.-ében az orosz irod. klasszikusairól írt cikkeit gyűjtötte össze. Krityika i krityiki (1938) [A kritika és a kritikusok] c. könyvében az orosz kritika történetét vázolja fel. Színházelméleti és történeti, valamint színházkritikai cikkei О tyeatre i dramaturgit (1958) [Lunacsarszkij a színházról, 1965] c. gyűjt.-ben jelentek meg. Finom érzékkel mutatott rá az elemzett írók és művészek egyéni vonásaira, meghatározta az adott mű helyét kora művészetében. Rendkívüli műveltsége és tájékozottsága lehetővé tette, hogy összefüggéseket teremtsen az eur.-i irod. különböző jelenségei és műfajai között. A marxista elemzés L.-nál mindig elmélyült formai megfigyelésekkel párosul. Szenvedélyesen érdeklődött minden új jelenség iránt, támogatta a fiatal szovj. írókat. Vitacikkeiben, előadásaiban a realista művészet és kritika mellett szállt síkra, türelemmel, higgadt érveléssel igyekezett ellenfeleit meggyőzni. L. drámaírói tevékenységét Korolevszkij bradobrej (1905) [A király borbélya] c., börtönben megírt dr.-ja, majd Oliver Cromwell (1920) és Tommaso Campanella (1922) c. történelmi dr.-i, valamint Fauszt i gorod (1918) [Faust és a város], Oszvobozsgyonnij Don Kihot (1921) [A megszabadított Don Quihote, bem. 1954] c. dr.-i képviselik, amelyekben a 20. sz. szemszögéből elemzi a történelem nagyjait és az irod. klasszikus alakjait, korunk számos problémáját a múltba, illetve a fantázia világába vetítve jeleníti meg. L. Lenau, Petőfi és C. F. Meyer verseit fordította oroszra. T. M.: Szobranyije szocsinyenyij, 1-8. (1963) [ÖGyM]. Magyarul: Irodalmi tanulmányok (1959). Viták és kritikák (1967). LUNDKVIST, Artur (Oderljunga, 1906. 3. 3.) svéd költő, kritikus, útirajzíró. 17 verskötetében friss életszemlélettel a mozgékony szabad verset honosította meg; kritikái és esszéi nyomon követik a 20. sz.-i világirod. legújabb áramlatait, kivált az amerikaiakat. Több, tájékoztató jellegű műfordítás-ant.-t is publikált; útikönyvei a műfaj magas színvonalán vallanak, főként az Eur.-n kívüli földrészekről. 1959-ben Lenin-békedíjjal tüntették ki. 1968-tól a Svéd Akadémia tagja. T. M.: Svart stad (1930) [Fekete város] költny.; Nattens broar (1936) [Az éjszaka hidjai] költny.; Liv som gras (1954) [Fű-élet] költny. 253