Köpeczi Béla - Pók Lajos (szerk.): Világirodalmi kisenciklopédia. II. kötet. M-Z (Budapest, 1984)
P
a reakció becstelen eszközökkel megbuktatta. P. 1848 nyári lelkiállapotának epikus kifejezése Az apostol. Ez a forradalmi poéma nagyszabású költői összegezés. Hőse, Szilveszter az első cselekvő forradalmár-típus irodalmunkban, akinek jellemében nemcsak az ösztönös indulat, de a tudatosság is formáló erő. De érzékelteti a hőse és a nép közötti távolságot is, s a kételyt, vajon érettek-e a viszonyok a forradalomra. Csak a végső emberi boldogságba vetett hite marad töretlen Szilveszter tragédiája ellenére is. A költeményben nincs belső harmónia, az indulatok széttörik a történetet: a költő számára fontosabb a gondolati töltés. P. szabadságharcos katonai pályája 1848 szeptemberében kezdődött. Október 22-én zászlóaljához, a 28. honvédzászlóaljhoz ment Debrecenbe. Ide hozza Júliát is. Fiuk, Zoltán, Debrecenben született meg 1848. dec. 15-én; 1849. január közepén indult el Bem seregéhez az erdélyi hadszíntérre, s január 30-án már részt vett a szelindeki csatában. Bem segédtisztjévé nevezte ki, szerette-óvta a költőt. Katonáskodása alatt sem szakított az írással: hadi tudósításokat és a harcok légkörét tükröző verseket írt (Csatában, Az erdélyi hadsereg). A június végén tragikusra váló helyzetben a harc végsőkig való folytatására buzdít (Jött a halál, Föl a szent háborúra). Kossuth tudtával és megbízása alapján népi ellenállást akar szervezni. A kormány Szegedre menekülése után családjával együtt Erdélybe indult. Július 31-én a Segesvár melletti fehéregyházi csatatéren, az ütközet utáni menekülés során esett el a költő. A magyar és a világirodalom egyik legnagyobb, legnépszerűbb lírikusa, korszerű mintaképe a forradalmi irodalomnak. Magatartásának jellemzői költői realizmusa, az új jelenségekre való érzékeny reagálás, az érzelmek és gondolatok árnyalt kifejezése, a költői formák művészi felhasználása. P. számára az irodalom nem volt külön világ, hanem a valóság, az élet természetes megnyilatkozása. A korábbi klasszicista és romantikus költészet ihletett ünnepélyességével ellentétben ő Csokonai hagyományát újította meg, tette teljessé: önmaga vblt költészetének tárgya, kedély világának, eszméinek, vágyainak, emberi és társadalmi kapcsolatainak hasonlíthatatlan eredetiséggel adott kifejezést költeményeiben. Népies életszerűsége, közérthetősége nem költői program volt csupán, hanem egyéniségének ösztönös, közvetlen, lírai megvalósulása. Egész életművét erős költői hivatástudat jellemzi. Hangulatlírájának személyessége, szubjektivitása egyszersmind érzelemvilágának tárgyi megjelenítése, kivetítése is. Ezért párosul a szülőföld szeretete a szabadság eszméjével, ezért tudott az alföldi tájról, családjáról elégikus, telt lírai hangzattal szólni, ezért ölelkezett szerelmi lírájában a kiáradó érzelem a forradalmi gondolat szenvedélyességével. A 19. század nagy demokratikus küzdelmeinek legegyetemesebb lírikusa volt Európában a nemzeti függetlenség és a forradalmi gondolat jegyében. Költészetének sokrétű, mozgékony érzelmi telítettségénél fogva a magyar és a világirodalom egyik legnagyobb lírikusa. Betetőzője ő - az új utakra lépő Baudelaire idején - a kor vezető eszméinek, a nemzeti és világszabadság által kiteljesedő lírai realizmusnak. Élete és halála máig élő legendák forrása; életműve több mint egy évszázada elevenen ható élménye a magyar népnek. Nemcsak költészetét őrzi élő hagyományként a nép, hanem tettét, gondolatait is hazáról, szabadságról, emberségről. Ő volt eszmei elődje a XX. sz. elején az új forradalmat előkészítő magyar radikalizmusnak és munkásmozgalomnak, -*■ ADY-nak és -* József Attilának. - Már életében (1845) fordították verseit, főleg németre; 1846-60 között hétszáz verse jelent meg mintegy ötven nyelven, kb. 20 000 fordításban. - Fontosabb és kritikai kiadások: Összes müvei, 1-6. (1982-96); Összes müvei, 1-7. (1951— 64); Összes müvei, 1-, (1973-); Összes költeményei (1847; 1848-ban a MTA nagyjutalmát kapta); Összes müvei, 1-3. (Magyar Klasszikusok, 1955); Összes költeményei (1978); Bánk bán (1979) költny. és Kerényi F. tan. -/.: P.- Könyvtár (szerk. Endrődi Sándor és Ferenczi Zoltán) I.-XXX. k. (1908-1911); Horváth J.: P. S. (1922); Riedl F.: P. (1923); Illyés Gy.: P. (1936, 1971); Mód A.: P. és a szabadságharc (1945); Révai J.: P. S. (1950); Hatvány L.: így élt Petőfi, 1-5. (1955-57); Pándi P.: P. A költő útja 1844 végéig (1961 és 1982); Fekete S.: P. S. életrajza, 1. A költő gyermek- és ifjúkora (1973); Pándi P.-Pálmai K.: P. S. (1973); Paál Rózsa-Wéber Antal: Petőfi-problémák (1975); Petőfi mozaik (1975) tan.-ok; Petőfi állomásai. Versek és elemzések (1976); Gerskovics A. A.: P. és a színház (1980). P. K. 191