Köpeczi Béla (szerk.): A szocialista realizmus II. (Budapest, 1970)

1956-1965

nacionálé dallamát halljuk. Milyen erősen, mennyire élénken érződik ezekben a pilla­natokban az a kapocs, amely a kapitalista elnyomás ellen küzdő összes embert egye­síti? Az igazi zene mindig forradalmi, egybe­kovácsolja, nyugtalanítja, előrehajtja az em­bereket. Még Chopin mélyen lírai, lágy, behízelgő dallamaiban is hatalmas felsza­badító erő van. Nem véletlen, hogy Schu­mann felvirágozott ágyúknak nevezte eze­ket a dallamokat. (Szepesi Emese fordítása) Révai József: JÓZSEF ATTILA KÖLTÉSZETÉRŐL 1958 Nem lehet kétséges, hogy Lenin megállapí­tása arról, hogy a marxizmus nem semmisíti meg, hanem kritikailag elsajátítja és tovább­fejleszti az emberiség egész fejlődésének kultúráját - mutatis mutandis -, érvényes a szocialista költészet és az azt megelőző költészet viszonyára is. József Attila szoci­alista lírájának egyik alapvető jellegzetessége éppen az, hogy magába olvasztotta és állan­dóan jelenlevő mozzanatként tartalmazza nemcsak Petőfi Sándor demokratikus népi­es költői stílusát, amely a paraszti népdalt a 386

Next