Köpeczi Béla (szerk.): A szocialista realizmus II. (Budapest, 1970)
1956-1965
nacionálé dallamát halljuk. Milyen erősen, mennyire élénken érződik ezekben a pillanatokban az a kapocs, amely a kapitalista elnyomás ellen küzdő összes embert egyesíti? Az igazi zene mindig forradalmi, egybekovácsolja, nyugtalanítja, előrehajtja az embereket. Még Chopin mélyen lírai, lágy, behízelgő dallamaiban is hatalmas felszabadító erő van. Nem véletlen, hogy Schumann felvirágozott ágyúknak nevezte ezeket a dallamokat. (Szepesi Emese fordítása) Révai József: JÓZSEF ATTILA KÖLTÉSZETÉRŐL 1958 Nem lehet kétséges, hogy Lenin megállapítása arról, hogy a marxizmus nem semmisíti meg, hanem kritikailag elsajátítja és továbbfejleszti az emberiség egész fejlődésének kultúráját - mutatis mutandis -, érvényes a szocialista költészet és az azt megelőző költészet viszonyára is. József Attila szocialista lírájának egyik alapvető jellegzetessége éppen az, hogy magába olvasztotta és állandóan jelenlevő mozzanatként tartalmazza nemcsak Petőfi Sándor demokratikus népies költői stílusát, amely a paraszti népdalt a 386