Korein Andor: Szülőknek a családról (Budapest, 1969)
Koedukáció, barátkozás
Akkor persze nem vetik meg az osztálytárs-fiúkat, amikor a magnót, a vetítőgépet kell kezelni, vagy más munkáról van szó. Ha lampionokat kell készíteni, szerelni kell valamit, képeket keretezni. Vádolták a fiúk a lányokat azzal is, hogy „szerelmesek” a rajvezetőbe, a tizenkilencéves B. Tiborba, azért hízelegnek neki, és a klubnapokon azért akarnak folyton hölgyválaszt, hogy felkérhessék. kezdem«- в. Tibor, volt tanítványom az ötödik és hatodik oszkormányzat tályban vezette a József Attila rajt. Érettségi után nem vették fel az egyetemre. Bölcsésznek jelentkezett, és még nem tett le arról, hogy egy-két év múlva bejusson. Tisztviselőként dolgozott egy vállalatnál, munkahelyét ideiglenesnek tekintette. Jövője, esetleges tanári pályája szempontjából annál fontosabbnak minősítette rajvezetői tisztségét, igen sokat, nagyon lelkiismeretesen foglalkozott a gyermekekkel. Általános iskolás korában aktív úttörő volt, sokféle tisztséget viselt, középiskolás korában többször is részt vett különböző vezetőképző tanfolyamokon, táborozáson. Rajvezetői ténykedéséről feljegyzéseket, jelentéseket készített, ezek valóságos kis tanulmányok, elemzések. Egy 1963-ban készített jelentésében, többek között, ezt írja: „A célok szépek és nehezek. Megvalósításukkal ezer akadály áll szemben, és ezeknek csak igen kis százalékát sikerült eddig leküzdenünk. A legfontosabb, hogy a rajt igazi közösséggé kovácsoljuk, kialakítani az egymás iránti segítőkészséget, megértést. A Jung Tibor-féle elemeken, tehát a nehéz gyermekeken kívül — és ez még a kisebbik nehézség — a legnagyobb akadály a mi tapasztalatlanságunk. (Vezetőké). A pedagógiai ismeretek hiánya gátolt a legjobban. A sokféle továbbképzésen, amelyen részt I30 vettem, ez hiányzott. Kaptunk politikai, ideológiai képzést, és