Korein Andor: Szülőknek a családról (Budapest, 1969)
Koedukáció, barátkozás
túlságosan gyakorlatit is, még csak nem is módszertanit. Hogy úgy mondjam: amit tudtam, kénytelen voltam mindig a saját káromon megtanulni. Pedig nagyon jó lenne (persze adott szinten), ha például pedagógiai és gyermeklélektani útmutatásokat is kapnánk.” B. Tibor kezdeményezte azt is, hogy őrseink élén ötödik osztályban középiskolás diákok legyenek. Ő „szerezte” az őrsvezetőket a gimnáziumból, amelyet abban az évben végzett el, abból a meggondolásból, hogy ezeket a fiatalokat jobban ismeri. Minthogy osztályunkban az úttörőélet szervezése már az első tanítási napokon megkezdődött, a gimnazista őrsvezetők munkába állítása egyszerűbbnek és gyorsabbnak látszott, mint az, hogy saját iskolánk felső osztályaiból kérjünk őrsvezetőket. B. Tibor már az első szeptemberi napokban kirándulásra vitte a rajt a Várba, ott mutatta be az őrsvezetőket, ott igyekezett összebarátkoztatni vezetőket és vezetetteket. A fiúőrsök élére fiúkat, a lányok számára persze lányokat hívott meg. Akkor még magától értetődőnek tetszett, hogy a koedukáció elve csak az osztályközösségben érvényes, a rajban nem, tehát külön fiú- és leányőrsöket szerveztünk. A koedukált őrsök terve csak a hatodik osztályban született meg, alighanem kissé elkésve. Ha mindjárt így kezdjük, talán jobban sikerül. 1964. március 6-i keltezéssel Lakos Viktor, a Partizán őrs helyettes vezetője aláírásával, „Javaslataim a József Attila raj munkájának megjavítására” címen a következőket olvashatjuk a rajnaplóban: „1. 1964. május 10-ig alakítsuk meg a következő, tehát 1964/65-ös tanévre a vegyes őrsöket, és válasszuk meg azok vezetőségét. Gondoskodjunk arról, hogy a vezetésben a fiúk és lányok egyaránt képviselve legyenek. 2. Addig is, amíg a vegyes őrsök megalakulnak, a mostani ljl 9