Kosáry Domokos et al. (szerk.): Magyarország története képekben. 4. kiadás (Budapest, 1985)
III. A kialakult feudalizmus. Az Anjouktól Mátyásig (1301-1458)
maga alá gyűrte a Balkán népeit. A rigómezei csatában (1389) elbukott Szerbia. Zsigmond régies, kereszteshad jellegű vállalkozása, francia, angol lovagok részvételével, Nikápolynál vereséget szenvedett (1396). Ettől kezdve a király paszszív védelemre szorítkozott. Délen védelmi vonalat építtetett, amelyet városai, iparosai jóvoltából, már ágyúkkal is fel tudott szerelni és dunai ágyús hajóhaddal is fedezhetett. A török portyázást, beütéseket azonban ez még nem akadályozta meg. Ezektől különösen Erdély szenvedett. A védelem rendszerében akkor következett be fordulat, midőn 1440 körül Hunyadi János került a déli várak és hadak élére. Hunyadi nem főúri, hanem román származású magyar nemesi család fiaként katonai szereplésével küzdötte fel magát: apród, csapattiszt, zsoldos parancsnok volt egymás után, míg végül elnyerte a végvonal vezető tisztségeit, amelynek betöltésére a régi feudális nagyurak nem szívesen vállalkoztak, de nem is voltak alkalmasak. Hunyadi, aki Itáliában és Csehországban is megfordult Zsigmond kíséretében, jól ismerte a korszerű hadviselést, a zsoldos seregek felépítését és a huszita hadiszekerek alkalmazását egyaránt. Még fontosabb volt, hogy bár maga is a feudális nagyurak pályáját futotta be, mégsem azok példáját követte a védelem megszervezésében. Számos birtokadományt kapott, úgyhogy 1441-ben már 4 millió hold ura s ezzel az ország legnagyobb birtokosa lett. E roppant vagyont és hatalmat azonban, személyes célok helyett, valóban az ország megvédésére igyekezett felhasználni. A nemzetközi politika terén barátja, Vitéz János váradi püspök, az első hazai humanista kör megszervezője volt segítőtársa és tanácsadója. Az 1442-i török beütés után Hunyadi az aktív védelem elvét alkalmazta. „Hoszszú hadjáratában” (1443^14) hadiszekereivel egészen a Balkán-hegységig nyomult, új reményt ébresztve a török által leigázott népek körében. Egy újabb vállalkozás során a magyar sereg Várna mellett, Bulgáriában (1444) vereséget szenvedett, miután I. Ulászló király (1440-1444) egy vakmerő, de meggondolatlan lovasroham élén elesett. A kiskorú V. László (1445-1457) alatt azonban Hunyadi mint kormányzó folytatta a felkészülést. Erőfeszítéseit a török által ostrom alá vett Nándorfehérvár, a mai Belgrád felmentése, a vár falai alatt kivívott jelentős győzelem (1456) koronázta meg, amelynek érdekében népi tömegeket, sőt huszita erőket is hajlandó volt mozgósítani. Hunyadit rövidesen elragadta a járvány, s halála után a pártharcok újra kitörtek. A török előnyomulás azonban még több mint két nemzedékre elakadt. A középkori magyar állam időt nyert arra az utolsó, nagy politikai kísérletre, amely Hunyadi János fia: Mátyás király nevéhez fűződik. 63