Kovács Endre: Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (Budapest, 1973)
A Jagellók közép-európai hatalmi törekvései
Röviddel a belgrádi győzelem után Hunyadi meghalt, s nemsokára követte a sírba V. Utószülött László. A rendek az egyik hatalmas oligarcha család, a Szilágyiak jelöltjét, Mátyást választották meg királynak, akit a cseh király, Podjebrad György kezesként tartott fogságban Prágában. Egyelőre csak egy ellenjelölttel, III. Frigyes császárral kellett megbirkóznia, és ez sikerült is azon az áron, hogy gyermektelenség esetén rászáll az örökség. Még a magyar koronát is vissza tudta tőle szerezni. A belpolitikában Mátyás folytatja a központosítást, néhány nagy feudális család mellett fokozottan juttatja érvényesüléshez a köznemesség és a polgárság fiait, a külpolitikában pedig egy gyökeres fordulattal elveti a török elleni rendszeres háborúk gondolatát, és egy közép-európai birodalom létrehozásán fáradozik. Ennek rendeli alá osztrák, cseh, lengyel politikáját. Első és legfőbb ellenségének a cseh királyt tekintette, a cseh háború sodorta azután konfliktusba a Jagellókkal. IV. Kázmér király kísérletet tett arra, hogy fiának, Kázmér királyfinak (1458—1484) szerezze meg a magyar koronát a Habsburg-anya örökösödési jogán. (A királyfi anyja Habsburg Erzsébet volt.) Mindez Mátyás uralkodásának későbbi szakaszában játszódott le. Mátyás uralkodása idején a magyar—lengyel viszonyt a Csehország körül dúló vihar tette problematikussá. Podjebrad György cseh király a huszita táborhoz tartozott, részt vett a lipanyi csatában, és ott volt Tábor alatt is 1438-ban. A radikális taboriták és a mérsékelt kelyhesek egyaránt számíthattak támogatására. 1444-ben a kiskorú Utószülött Lászlóra való tekintettel választották meg helytartónak, ilyen minőségben foglalta el Prágát, s kényszerítette meghódolásra a csehországi rendeket. 1453-ban ő koronáztatja meg Utószülött Lászlót cseh királynak. Népszerűségének bizonyítéka, hogy ennek korai halála után, 1458-ban a rendek királyuknak fogadják el, s megkoronázzák. A koronázást két magyar püspök végzi, ami viszont arra vet fényt, hogy kezdetben Mátyás viszonya Podjebradhoz — aki egyébként apósa is lett, mivel Mátyás Podjebrad lányát vette nőül — zavartalannak minősíthető. A cseh katonaság kiemelkedő szerepet játszott Mátyás hadseregszervező politikájában; a korábbi harcok a törökkel megmutatták, hogy a banderiális rendszer már nem nyújt védelmet a támadások eHen, szükség van állandó zsoldoshadsereg fenntartására. Kiválóbb zsoldosokat Mátyás nem is találhatott a cseh huszita harcosoknál, Mátyás egyik nagy belpolitikai sikere, hogy meg tudta nyerni magának azt a Jiskrát, aki korábban Utószülött László és Erzsébet királyné szolgálatában oly sok gondot okozott, bomlasztva a királyi központosítást. A dinasztikus terjeszkedés és hódítás azonban igen hamar szembeállította egymással a magyar és a cseh királyt. Mátyás a cseh királyságot kívánta megszerezni, s ezen át távolabbi cél: a német választófejedelemség elérése izgatta. Ebben a törekvésében maga mögött tudhatta a pápai és császári hatalmat. Podjebrad huszita királynak számított, aki ellen a pápaság tűzzel-vassal kívánt fellépni, felhasználva mindenekelőtt III. Frigyes császárt és Mátyást, akik között ily módon átmenetileg szövetség jött létre. Podjebrad a maga 66