Kovács Sándor Iván: Pannóniából Európába. Tanulmányok a régi magyar irodalomról (Budapest, 1975)
Csáti Demeter éneke Pannónai megvételéről József Attila értelmezésében
Az életrajz szegedi eseményei és új dokumentumai 1924. szeptember 19-én iratkozott be az egyetemre. Október elejétől kezdte látogatni az órákat, 30-án referált Dézsi Lajos régi magyar irodalomtörténeti szemináriumán, 1924—25 fordulóján jelent meg Nem én kiáltok c. második verseskönyve, 1925. március 30-án állott Horger Antal előtt, második félévi utolsó indexbeírása március 27—i keltezésű. Szabályos szegedi filozopter-évének legfontosabb eseményei: a Dézsi szemináriumán való szereplés, új verseskönyvének megjelenése és a Horgerféle eltanácsolás, majd a Szegedtől való búcsúvétel. Dézsi a kezdet, Horger a vég. így láttatja ezt maga is 1937 elején írott életrajzában, amelynek már archaikus címválasztása is feltehetően egyetemi hagyományokra utal, ti. az egyetemi doktori szigorlatok kérvényezői mindig a Curriculum vitáét írták címül életrajzuk fölé: „Elhatároztam, hogy végképpen író leszek, és szert teszek olyan polgári foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar—francia—filozófia szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát, és 20 órából kollokváltam kitűnően. Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, akinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott, s két tanú előtt — ma is tudom a nevüket, ők már tanárok — kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha ’nem lesz középiskolai tanár, mert ’olyan emberre — úgymond — ki ilyen verseket ír’ s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, ’nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését’. Sokszor emlegetik a sors iróniáját, s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla...” Teljességgel egyetértünk Fehér Erzsébettel, aki az életrajz, illetve az elutasítás és az 1937. április 11-i Születésnapomra c. vers összefüggéseit hangsúlyozva így ír: „a költő egzisztenciális gondja uralja az egész verset, hisz a Horger-ügy felelevenítésében tulajdonképpen ezt kell látnunk, ahogy a Curriculumhan is ez a régi élmény, mint egzisztenciális meghatározó szerepel... Élete utolsó esztendejében minden korábbi sérelem — így ez is — gigantikus méretűvé nő... Életrajza így ... belső fejlődés-247