Kühn, Bodo: Gutenberg mester. Regény (Budapest, 1963)

„Nem hal meg a%, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. — mondja a költő, s sza­vai méltán ráillenek arra a mainzi patrícius-ivadékra is, aki az emberi tudás terjesz­tésének áldozta küzdelmek­ben és csalódásokban gaz­dag, sikerekben és elisme­résekben oly szegény életét. — Johannes Gutenbergnek — akit másként Gensfleisch­­nek is neveztek — egyetlen nagy cél lebegett a szeme előtt: lehetővé akarta tenni, hogy a könyv, a gondolat hordozója és terjesztője mindenkihez eljusson, hogy a tudás ne legyen többé kevesek privilégiuma. A könyvnyomtatás feltalálásá­val olyan eszközt adott a tu­dásra szomjazok kezébe, amelyet minden túlzás nél­kül forradalminak lehet ne­vezni. Művének jelentősé­gét már küzdelmes élete vége felé kezdte felismerni a világ, de mérhetetlen ha­tása igazán csak azután kez­dett kibontakozni, s ko­runkban is töretlen erővel érvényesül.— Kortársai ki­nevették, ellenségei a vesz­tére törtek, de ő néhány lel­kes munkatársával szívósan tört a cél felé. — Életművé­nek állít emléket ez a könyv. Gutenberg életéről nem sok adat maradt ránk, de a szer-

Next