Kulcsár Péter: Jagelló-kor - Magyar história (Budapest, 1981)
Az örökség
tette, Khioszt, Leszboszt, az összes krími települést. Velencének is egyre újabb és újabb területekről kellett lemondania (Negroponte, Szkutari stb.). Végül is a 15. század második felére közvetlen török uralom vagy ellenőrzés alá került egész Kisázsia, egypár aprócska folttól eltekintve a Balkán teljessége, az Égei-tenger szigetvilágának északi fele. a Feketetenger nyugati és csaknem egész északi partvidéke, a Dontól nyugatra elterülő hatalmas krími-tatár kánsággal egyetemben. Ennek ellenére a török politika irányító köreinek észre kellett venniük, hogy az a rohanó lendület, amivel e roppant földdarabot elözönlötték, valahogy sosem bizonyul elegendőnek a fő frontok áttörésére. A látványos sikerek mindig a periférián születnek, és nyomban súlyos vereségre váltanak, mihelyt érzékeny ponton közelítenek az igazi ellenfelekhez. Amint a török sereg a magyar királyság tényleges hatósugarába került, szétroppant Nándorfehérvár alatt 1456-ban, megfutott Jajcánál 1464-ben, a Kenyérmezőről 1479-ben, egy szálig odaveszett Szabácsnál 1476-ban. Amint Itália földjére tette a lábát, vereséget szenvedett Otrantónál 1480—81-ben. 1455-ben, 1467-ben, 1480-ban csúfos kudarccal kellett visszavonulnia a johannita lovagok Rhodosza alól. Kréta és Ciprus minden támadással szemben rendíthetetlenül állt a Velencei Köztársaság zászlaja alatt. Moldvát vitézül tartotta István vajda, a „Nagy” (1457-1504). Véletlen-e vajon, hogy az otrantói vereség évében a jámbor Bajazidnak sikerült megszereznie a hatalmat ? Uralkodását a konszolidáció időszakaként tartják számon. Rendbe hozta az államháztartást, új alapokra fektette az adópolitikát, megkettőzte az állami bevételeket. Nagy energiát fordított a gazdasági és szociális problémák megoldására. Egyszer s mindenkorra véget vetett a kormányzat legfelsőbb köreiben oly sok problémát okozó megosztottságnak: véres küzdelemben legyőzte, elüldözte trónkövetelő öccsét, megölte annak két piciny gyermekét. Az ő idejében vált kötelezővé a szultáni család „fölösleges” tagjainak likvidálása (aminek kezdetei I. Bajazid idejére nyúlnak vissza), ekkor szilárdult 11