Lackó Miklós: Szerep és mű. Kultúrtörténeti tanulmányok (Budapest, 1981)
Egy szerep története
hatások befogadásának, egyúttal erőteljesebb kritikai megrostálásának szükségességét hangsúlyozta. Mindezt óvatos, Babits által sem ellenezhető, a nemzedéki kérdést mellőző formában tette, anélkül tehát, hogy kiélezte volna a Nyugat hagyományos kritikai szellemével szembeni új igényeket. A Babits Mihály tanulmányairól szóló írása - ahogy Németh maga írja az Ember és szerepben - már élesebben jelezte a Babitsosai kapcsolatban fölmerülő konfliktus nyomait: a Babits újabb irodalompolitikai írásait egybegyííjtő kötet kötelező dicsőítését, ismeretesen, Németh úgy kerülte meg, hogy a hozzá igazán közelálló régebbi Babits-tanulmányok szépségeit elemezte. De őszinteségében nem tudta megállni, hogy egy oldalvágással ne utaljon arra, hogy a költő túlbecsüli a hivatalos konzervativizmus hatását a fiatalokra; nem állta meg, hogy ne utaljon Babits retorikus pátoszára (mely nyilván a régi értékekhez való ragaszkodásnak volt a stiláris kifejezője), s az újabb Babits-írások „halványabb vonásaira”.19 Láthatóan az új Nyugat szellemében járt el viszont Németh, amikor egy-két közismerten baloldali beállítottságú költő, József Attila, Berda József költészetéről írt 1929-1930 fordulóján kritikai recenziót.20 Nem arról van szó, hogy Németh tudatos tervszerűséggel választotta ki ezeket a költőket vagy műveket, csak azért, hogy „balfelé” üssön - láttuk, hogy kritikáiban Móriczot, sőt rejtetten Babitsot sem kímélte. Egyébként is súlyosan elhibázott, hamis és történelmietlen kísérlet volna - bár néha ma is van rá hajlam -, ha e kritikákért mintegy felelősségre akarnánk vonni Némethet. Az azonban bizonyos, hogy például József Attilához nem előítéletmentesen közeledett. Átüt ez bírálatán is: szinte kényszeredetten, egy-egy vers vagy versrészlet szépségeitől szabadulni nem tudva vallja be, hogy József Attila mégiscsak tehetséges, vérbeli költő. Hogy kritikája egészében negatív kicsengésű, azon nem csodálkozhatunk. 1929-ben még nem volt olyan egyszerű dolog felismerni József Attilában a csak a íegna-219