Lackó Miklós: Válságok - választások Történeti tanulmányok a két háború közötti Magyarországról - Társadalomtudományi Könyvtár (Budapest, 1975)
Az Új Szellemi Front történetéhez
érthetnők meg azt a kiábrándulást, amely az új képviselőház összehívása s a kormány terveinek nyilvánosságra kerülése után a népi írók többségét elfogta. A kiábrándulást, a gyakorlati tények mellett, jelentősen siettették a baloldalról elhangzó bírálatok: májusban ezek a kritikák alaposabbak és nyomosabbak lettek, mint a korábbiak, s meggyőzőbben hivatkoztak a reformillúziókat elsöprő tényekre. Ignotus Pál, József Attila, a Népszava stb. első gyors bírálatai után,213 József Attila a Szocializmusban, Újvári László a Korunkban, Bálint György a Pesti Napló ban214 elemezte részletesebben az Új Szellemi Fronthoz csatlakozott írók nyilatkozatait, s az egész „reformmozgalom” tartalmát. „A nép - vonta le a végső következtetést József Attila - majd újból ráeszmélhet a fasizmus és hitlerizmus tenger tanulsága után a maga csalódottságán, becsapottságán arra, hogy minden erejével a demokráciáért, önnön szabadságáért és érvényesüléséért kell küzdenie, mert a mai polgári értelmiség nem is ismeri, nem is érti a dolgozó népnek, a termelésnek, egyszóval annak a társadalomnak problémáit, amelyben él." „Reformíróink csatasorba tömörültek ugyan, de csak elszigetelt, ösztönös csatakiáltásaik vannak, nem pedig eredeti, meggyőző, lendítő ritmusú harci daluk. E tekintetben nyilván nincsenek egyedül: meg kell osztaniuk az osztrák, lengyel, litván, portugál stb. tekintélyrendszereket támogató szellemi emberek nyomasztó intellektuális gondjait. .- hangoztatta ijesztő jóslatát Bálint György. Május közepére az Új Szellemi Fronthoz csatlakozott írók egy része teljesen elhallgatott; a többiek válaszai a bírálatokra mind védekezőbb hangvételűvé váltak, mindinkább az önigazolás hangja szólalt belőlük. Talán csak Kodolányi János május közepi Fegyvertánc „az új szellemi front” körül című cikksorozata215 volt kivétel: Kodolányi 143