Láng János: Az őstársadalmak (Budapest, 1978)

Mint előző, a vallás keletkezésével foglalkozó munkájában, a szerző itt is a leíró néprajz adatait újraértel­mezve alakítja ki új koncepcióját az ősi társadalmak tagozódásáról és belső viszonyairól. Olyan feladatra vállalkozik, amellyel Morgan alap­vető művének megjelenése óta szinte senki sem kísérletezett: a „civilizá­ció” előtti társadalmak alapvető intézményeinek genezisét, absztrakt történetét, változásainak menetét kívánja felvázolni. Találóak és új távlatokba helyezik a kutatást fejte­getései a különböző terminusrend­szerekről, új megvilágításban tár­gyalja a több rokon családot magá­ban foglaló horda szerepét a termelés és fogyasztás megszervezésében, s áttekinti a politikai szervezet meg­jelenésének körülményeit is. Hang­súlyozza a törzs fogalmának eltérő jelentését a különböző politikai szer­vezetekben. Egyes megállapításai — ezt maga a szerző is hangsúlyozza — feltehetően vitát váltanak majd ki az elméleti néprajzban, s ez további szempontokkal járulhat hozzá az ősi társadalmak marxista elemzéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom