Láng János: Az őstársadalmak (Budapest, 1978)
Mint előző, a vallás keletkezésével foglalkozó munkájában, a szerző itt is a leíró néprajz adatait újraértelmezve alakítja ki új koncepcióját az ősi társadalmak tagozódásáról és belső viszonyairól. Olyan feladatra vállalkozik, amellyel Morgan alapvető művének megjelenése óta szinte senki sem kísérletezett: a „civilizáció” előtti társadalmak alapvető intézményeinek genezisét, absztrakt történetét, változásainak menetét kívánja felvázolni. Találóak és új távlatokba helyezik a kutatást fejtegetései a különböző terminusrendszerekről, új megvilágításban tárgyalja a több rokon családot magában foglaló horda szerepét a termelés és fogyasztás megszervezésében, s áttekinti a politikai szervezet megjelenésének körülményeit is. Hangsúlyozza a törzs fogalmának eltérő jelentését a különböző politikai szervezetekben. Egyes megállapításai — ezt maga a szerző is hangsúlyozza — feltehetően vitát váltanak majd ki az elméleti néprajzban, s ez további szempontokkal járulhat hozzá az ősi társadalmak marxista elemzéséhez.