László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Élet a Kárpát-medencében a magyar államalapításig (Budapest, 1974)
I. Hogyan keletkezett ez a könyv, és mit tudhat meg belőle az olvasó?
niát - ez volt az ember, először P’an-ku. Amikor meghalt, teste átalakult, lélegzetéből lett a szél és a felhő, hangjából lett a mennydörgés, a bal szeméből lett a nap, jobb szeméből lett a hold, négy tagjából és öt testrészéből lett a négy világtáj és az öt szent hegy. Véréből, váladékaiból lettek a folyók, inaiból, izmaiból lett a föld formája, húsából a föld talaja, hajából lettek a csillagok, szőréből a növények és fák, fogaiból, csontjából a fémek és kövek, magjából és csontvelejéből a gyöngy és jade, izzadtságából az eső és mocsár.” (Ugye, amikor azt olvasták, hogy „fogaiból lettek a kövek”, eszükbe jutott József Attila „Ódá”-ja! De mennyi hasonlatunkban élünk mi is a „mindenséggé tágult ember” képzeletével anélkül, hogy sejtenők, ősi látomások rabjai vagyunk!) Az előbb szinte szemünk láttára bontakozott ki a mérgező anyagok hatásának kétirányú megnyilatkozása: egyrészt a csontrendszert rombolja, másrészt megajándékozza az emberiséget csodás szépségű mítoszokkal. Jó hosszú ideig elidőztünk az embertan kapcsán egy „részletkérdésnél”, de azt hiszem, megérte. Most pedig folytassuk „munkánkat”. Az állattan Az őstársadalmak életének felkutatásában az állattan segítsége felbecsülhetetlen. Eredményei nyomán tudunk például tájékozódni az őskőkor állatvilágában, megismervén a kipusztult fajokat is (pl. mammut, barlangi medve, óriás szarvas stb.). Később nyomon tudjuk követni az állatok házhoz szoktatásának, háziasításának menetét. Ha jól időrendbe szedett telepeken vizsgáljuk az állatfajok százalékos jelenlétét, akkor szinte a szemünk előtt játszódik le a vadászott vad háttérbe szorulása és a háziállatok térhódítása. Ilyenekre látunk példákat a Dél-Alföld újkőkorában és pl. a magyar őstörténet szempontjából fontos vaskori, szovjetfóldi gorodiscsék (földvárak) állatcsontjainak vizsgálatában. Itt a korszak elején még túlnyomórészt húsukért vadászott állatok csontjai találhatók a szemétben, a végén pedig csak prémes állatok vannak a háziállatok mellett, a vadászat tehát átalakult prémvadászattá. Ez idő tájban hatolt be a Káma mentére nagyobb mértékben a szkíta kereskedelem is (nyilván prémekért!), s mindez nem véletlenül egyezik azzal, hogy a temetők társadalmában a nemzetségi szervezet bomlását tapasztaljuk: világos, hogy ennek hátterében az állattenyésztés és a kereskedelem nagymértékű megerősödése áll. A nemzetségi társadalmakban az étkezés is szigorú rend szerint 24