Leslie, Robert Franklin: A medvék - és én (Budapest, 1979)

Egy fiatal aranyásó Kanadában, a végeláthatatlan erdőségekben, távol minden civilizációtól, aranyat mos a folyók hordalékából. Magányos élete köz­ben három, néhány hónapos kis medveboccsal találkozik. A kis baribálok (amerikai feketemedvék) anyját egy vadász leterítette, s a magukra ma­radt kis állatok a fiatal aranyásóban vélték meg­találni védelmezőjüket, gondozójukat. A könyv tehát nem olyan medvebocsokról szól, amelyeket az ember vett magához, hanem olyan kis állatok­ról, amelyek maguk csatlakoztak az emberhez. A fiatal aranyásó csak egy nagy tál mézes kukori­cakását tett az alá a fenyő alá, amelyre a bocsok felkapaszkodtak. Azok pedig ettől kezdve ön­szántukból csatlakoztak hozzá, hűséges kutya­ként követték kunyhójába. A könyv további 14 fejezete a legfontosabb ese­mények köré csoportosítva meséli el a kis fekete­medvék sorsának alakulását az elkövetkező két évben. A „pótmama” - Joy Adamsonhoz ha­sonlóan - tudatos tervszerűséggel úgy irányította életüket, hogy felnövekedvén képesek legyenek beilleszkedni természetes környezetükbe, az északi rengetegek életébe. És éppen ez adja meg a könyv varázsát, amely valóságos tárháza az állattani érdekességeknek. A három kis bocs felnevelésé­nek történetéből megismerhetjük a magasabb rendű állatok viselkedését meghatározó öröklött, vele született és az egyedi élet folyamán elsajátí­tott (megtanult) viselkedési sémák egymásba szövődésének jelentőségét - a feketemedve etoló­giáját az egyedfejlődés tükrében. A könyv stílusa könnyed, a szerző előadásmódja élvezetes olvasmánnyá varázsolja a tudományos tényadatokat. ' > , ii •

Next