Ligeti Vilma: Siva árnyékában (Budapest, 1966)
Ligeti Vilma STVA ÁRNYÉKÁBAN Szerencsés ember vagyok. Bánatok, bajok, csalódások értek, mint minden embert — viszont többet kaptam az átlagnál. Több változatosságot. Több színt, több örömet. így Indiát is. Nem turista voltam, aki végigszáguld az országutakon. Nem voltam — kell-e mondanom — misszionárius, aki hasznosan vagy haszontalanul jótékonykodik. Nem voltam üzletember, aki csak a gazdagokat ismeri. Iskolai tanár voltam, egy a két-hárommillió közül. Három évig éltem az indiaiakkal hétköznapjaikat, ünnepeiket. Ettem mahárádzsákl. 1 állva, ültem parasztok szobájának trágyával egyengetett földjén, és csészealjból ittam a teát, mint ók. Háltam milliomosoknál és várótermekben. Hányféle emberrel beszéltem! És mindegyiktől kaptam valamit, ami nélkül sokkal szegényebb lennék. Láttam a Tadzs-Mahalt is. Fiirödtem a Comurin-foknál, a három tengerek vízében. Beszéltem kasmíri szőnyegszövőkkel, bengáli halászokkal, gudzserati orvosokkal, urdu írókkal. . . Láttam az ellorai barlangtemplomokat, a nagymogulok márványpalotáit. Láttam. . . egek, mennyi mindent láttam, és milyen keveset! GONDOLAT