Lomniczi Béla: Vírusok. Fertőző gének (Budapest, 1978)
Egy-két évtizede még a szakemberek is vitatkoztak azon, hogy mik a vírusok, és egyáltalán élőlények-e. Még ma is tartja magát egy olyan felfogás, hogy a vírusok átmenetet képviselnek az élő és élettelen anyag között. De a viták - mint mindig - ezúttal is csak addig tartottak, amíg e parányi lényekkel kapcsolatos ismereteinkben több volt a feltételezés, mint a tény. Ma sem állíthatjuk, hogy mindent tudunk a vírusokról, de ahhoz már eleget, hogy tevékenységük lényegét értsük. Talán kevesen tudják, hogy nemcsak kórokozó vírusok vannak, sőt a többségük nem az. Mégis a felfedezésük óta eltelt alig 80 év alatt majdnem kizárólag csak a betegségokozókat tanulmányozták - növényen, állaton, emberen. A molekuláris biológia módszereinek elterjedése lehetővé tette, hogy a kutatók behatoljanak a vírusélet titkaiba. Kiderült többek között, hogy a vírusok nem mások mint vándorló, sőt fertőző gének. Nemcsak feltűnően hasonlítanak sejtjeink öröklési anyagához, hanem a sejt „élőanyaggyártó” berendezéseit is használják szaporodásukhoz. Sejtjeinkkel olyan szoros kapcsolatban élnek, hogy némelyikük csak a sejt öröklődési anyagába épülve, már nem is vírus formában létezik. Ezek a felismerések segítették hozzá a kutatókat ahhoz, hogy előrelépjenek a daganatok keletkezésének megértésében.