Lomniczi Béla: Vírusok. Fertőző gének (Budapest, 1978)

Egy-két évtizede még a szakembe­rek is vitatkoztak azon, hogy mik a vírusok, és egyáltalán élőlények-e. Még ma is tartja magát egy olyan felfogás, hogy a vírusok átmenetet képviselnek az élő és élettelen anyag között. De a viták - mint mindig - ezúttal is csak addig tartottak, amíg e parányi lényekkel kapcsolatos is­mereteinkben több volt a feltétele­zés, mint a tény. Ma sem állíthat­juk, hogy mindent tudunk a víru­sokról, de ahhoz már eleget, hogy tevékenységük lényegét értsük. Talán kevesen tudják, hogy nem­csak kórokozó vírusok vannak, sőt a többségük nem az. Mégis a fel­fedezésük óta eltelt alig 80 év alatt majdnem kizárólag csak a betegség­okozókat tanulmányozták - növé­nyen, állaton, emberen. A moleku­láris biológia módszereinek elterje­dése lehetővé tette, hogy a kutatók behatoljanak a vírusélet titkaiba. Kiderült többek között, hogy a ví­rusok nem mások mint vándorló, sőt fertőző gének. Nemcsak feltű­nően hasonlítanak sejtjeink öröklési anyagához, hanem a sejt „élőanyag­gyártó” berendezéseit is használják szaporodásukhoz. Sejtjeinkkel olyan szoros kapcsolatban élnek, hogy né­melyikük csak a sejt öröklődési anyagába épülve, már nem is vírus formában létezik. Ezek a felismeré­sek segítették hozzá a kutatókat ah­hoz, hogy előrelépjenek a dagana­tok keletkezésének megértésében.

Next