Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben - Társadalomtudományi Könyvtár (Budapest, 1977)
I. rész: Történeti életmód-modellek
mert a faluból kivágyó reménykedők itt fulladnak végképpen a kiúttalan proletársorsba, ahonnan nem látszik út se tovább, „se felfelé”, se „kifelé” ez a szociográfia nem pótolta a munkásságról szóló irodalom mennyiségi és minőségi hiányát. Ha a két háború között élő munkásságról valóságos képet akarunk kapni, akkor két biztos forrásunk van: a költészet és a statisztika. Ezek azok, amelyekre építeni lehet, hogy megértsük belőle, mi volt ez a munkásság, és milyen volt az élete. A hitelességet vagy az érzelmi átélés belső igazságtartalma adja, vagy a pontosan dokumentált, mindenki számára egyértelműen bizonyított tény. A köztes műfajok vitathatóak és esetlegesek. Hiteles az érzelem, és hiteles a tény. Nem lennénk azonban igazságosak, ha nem beszélnénk a munkásokról szóló társadalmi művekről, amelyek között szociológiai szigetként találunk egy-egy olyan kitűnő elemző művet, mint Földes Ferenc munkája vagy mint Rézler Gyula történeti-szociológiai analízisei.1 De voltak olyan felvillanások is, amelyekből érzékelni lehetett a városi proletárlét egy-egy metszetét; és fontos agitatív írások, amelyeket a szervezkedést segítő céllal írtak egy-egy munkásréteg béréről, lakásgondjairól, kiszolgáltatottságáról, kulturális viszonyairól stb. Mint ahogyan az alapforrások között József Attilával szólnak a munkások, és a tudomány számára bizonyító anyagként ott van mögötte - hatalmas tényhalmazzal - az Illyefalvy-statisztika. A kérdés, hogy a munkásírások miért nem olyan színvonalasak és sokoldalúak, mint a faluról szóló irodalom, miközben a munkások szervezettsége és tudatossága sokkal 1. Rézler Gyula: A magyar nagyipari munkásság kialakulása. 15- 23. 1. A magyar gyári munkásság. - Szociális helyzetkép 343-358. 1. Egy magyar textilgyár munkástársadalma. 383- 406. 1. In: Magyar munkásszociográfiák. 1974. Földes Ferenc: A munkásság kulturális helyzete Magyarországon. I. m. 224