Lukács György: Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1970)
Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok
a legtanulságosabban, a legérthetőbben. Egy átélt esettel kezdem. Vagy tizenöt éve lehetett, amikor a német proletár forradalmi írók szövetségében kétségbeesetten megjelent Erich Weinert, az ismert német kommunista költő. Feldúltságának oka meglehetősen tragikomikus volt. Valamely munkásszervezet, ha jól emlékszem, szakszervezet, himnuszt rendelt meg nála. Az adott melódiához írott költemény terjedelme 18 sor volt. A megrendelő szervezet azonban kikötötte, hogy ebbe a 18 sorba 22 napi jelszót kell „bedolgozni”. A nagyrutinú Weinert ezt a feladatot, arca verejtékében, meg is oldotta. De mikor aztán a költemény elkészült, a megrendelő szervezet azt kívánta tőle, hogy még két időközben szükségessé vált jelszót „dolgozzon bele” versébe. Ilyen körülmények között jelent meg Weinert kétségbeesetten körünkben... A hamis dilemma másik oldala a mai gyakorlatban így fest: Vas István a Magyarok novemberi számában foglalkozik azzal a kérdéssel, „hogy ma, mikor az élet 180 fokkal elfordult egy év előtti helyzetéből, józan ember nem folytathatja ott, ahol abbahagyta”. Ezt idézetképpen hozza egy vezető politikus véleményéről, amelyet egyik kiváló költőnk a magáévá tett. A cikkíró ezzel szemben így fejezi ki a maga álláspontját: „Vagyunk azonban néhányan, akiknek sem okunk, se kedvünk mást folytatni, mint amit elkezdtünk.” És hogy kit értsünk ezen a „mi”-n, azt a szerző szintén világosan megmondta: „Nekünk, akik Kosztolányi és Babits biztatásával indultunk útnak...” A szerző tehát szentül meg van győződve arról, hogy se Babitsnak, se Kosztolányinak, se tanítványainak nincs mit tanulniuk a fasiszta elnyomásból, Magyarország elpusztításából, felszabadításából és helyreállításának munkájából. Budapest rommá van lőve, de az elefántcsonttorony sértetlenül áll a maga régi helyén. Semmi kétség: ez is a másik hamis véglet karikatúraszerű megnyilvánulása. Háborús leírásokban gyakran találkozunk azzal a poétikus képpel, hogy mindenfelé zúgnak és lecsapnak az ágyúlövedékek, de a katicabogár nyugodtan sétál a fűszálon. Persze, a katicabogár ezt anélkül az igény nélkül teheti, hogy fölényes ítéletet mondjon a háborúról és a háború utáni helyzetről. Mind a két karikatúra eleven bizonysága a hamis kérdésfeltevésnek. A Weinert-eset karikatúra jellege nyilvánvaló. Persze, ez az eset is karikatúrája valaminek, amit maga a valóság bizonyos szükségszerűséggel kitermelt. Tömegpropaganda nem lehet meg érzéki, pregnáns és markáns összefogások nélkül: a tömegpropaganda plakátjai, versei ezt a célt szolgálják. A tömegbefolyásolás ilyen módszereit nem a pártok találták ki, hanem a tömegszükségleti cikkeket előállító nagykapitalista ipar. Ami-288