Lukács György: Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1970)
Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok
Déry Tibor hatvan éves Hatvan év elegendő arra, hogy az írói egyéniség valódi lényeges körvonalai láthatókká váljanak. Nem lezárt képről van itt szó. A magasabbra fejlődés perspektívája éppen azáltal konkretizálódik, hogy kivirulnak az író valóságos képességei és lehetőségei, hogy teljesülésben és ígéretekben kibontakozik előttünk az életmű arculata. Ez a dátum Déry Tibornál azért kiemelkedően jelentős, mert neki felette hosszú utat kellett megtennie, amíg a magyar kapitalizmus elleni spontán és romantikus lázadóból korának átfogó és kritikus történelemírójává lett, amig nemcsak a kort magát ábrázolta — egész imperialista és balkáni, hazai vonatkozásában, egyetemes és ugyanakkor provinciális mivoltában —, hanem azt is megmutatta, mely erők fogják megbuktatni, helyébe lépni: új Magyarországot teremteni. Mindezzel Déry irodalmunk régi, fájdalmasan érzett vákuumát volt és van hivatva betölteni. Nagy világirodalmi jelentőségű költőink: Petőfi, Ady, József Attila univerzális nemzeti költők voltak, bennük megszólalt koruk nemzeti életének minden problémája. A magyar regény ellenben, még olyan kiemelkedő íróknál is, mint Mikszáth és Móricz, főképp a feudális földbirtok és a kisemmizett parasztság harcát mutatta. Az, hogy Magyarország kapitalista országgá vált, úgyszólván csak irodalmunk horizontján jelentkezett. A Befejezetlen mondattal, a Parcen-Nagy család sokoldalú, mély, átfogóan kritikus ábrázolásával vonult be a világirodalomba az imperialista korszak magyar kapitalista társadalmának képe, egész szörnyűségében, társadalmi és emberi ellentmondásaival. „Bevonult a világirodalomba”: ez a kifejezés némi magyarázatot igényel. Ha csak azt tekintenők irodalmunkból világirodalmi jelentőségűnek, amiből a legtöbb fordítás készült, úgy Molnár Ferenc „világirodalmibb ” lenne'Adynál, vagy József Attilánál. És ez nemcsak a hozzánk hasonló kis nemzetekre áll. Hosszú ideig e tekintetben Mereskovszkij 556