Lukács György: Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1970)

Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok

rám semmiféle hatást. Szándékosan hozom fel Stefan Georgét, mert rá igazán nem lehet azt mondani, hogy nyersfordításból dolgozott, vagy nem tudott verselni — és mégis elsikkadt nála az, ami Baudelaire-nél emberileg olyan mélyen megkapó. Vannak bizonyos dolgok, amelyeknek franciául egészen más az érzelmi súlyúk, mint németül. Mindez termé­szetesen még fokozottabban áll egy olyan kis nép és távol eső irodalom nyelvére, mint amilyen a magyar. Azt hiszem, illúzió volna azt hinni, hogy például Petőfi de facto bekerült a világirodalomba. Ha világiroda­lomról beszélünk, két dolgot nagyon meg kell különböztetnünk egymás­tól. Az egyik, hogy mi az, aminek világirodalmi színvonala van, és mi az, ami csak nemzeti színvonalon létezik. Ez objektiv ítélet. A második az a ténymegállapítás, hogy mi az, ami eleven tényező a világirodalomban. Ez nem függ kizárólag az értéktől. (Az érték szót itt nem csak esztétikai értelemben használom, hanem az egész munka szempontjából.) Illuszt­rációképp egy távoli példát hozok fel. Heine csakugyan világirodalom volt, sőt bizonyos időben például a francia irodalomra is komoly nagy hatást gyakorolt. Ezzel szemben van Heinének egy nagy német kortársa, igazán nem merném állítani, hogy kisebb volna, mint ő: Gottfried Keller. Gottfried Keller sohasem lett világirodalom. Soha nem volt hatása a német irodalmon kívül. Vagyis különféle irodalmi, társadalmi, nyelvi és egyéb körülmények következménye, hogy valaki tényleges faktorrá válik-e a vüágirodalomban, és meg kell mondani, hogy a magyar irodalomból még senki sem vált igazán világirodalmivá. Petőfi sem világirodalmi faktor, és Adynál még bizonyos különleges nehézségek is vannak, mert legna­gyobb költeményei közül sok olyan mélyen feltételezi a magyar fejlődés és a magyar történelem ismeretét, hogy csak sok jegyzettel lehetne a kül­földiekkel egyáltalán megértetni a szöveget, s ez természetesen különösen a lírában nehezen áthágható akadály. Ehhez hozzá kell venni a mai kort, amelyben a pátoszellenesség, a manipulációval való megalkuvás a líri­kusok jellemző tulajdonságává válik. így aztán — talán a francia és a dél­amerikai lírikusok bizonyos csoportjától eltekintve — Ady tartalmilag is rendkívül idegen a mai költőktől. József Attüa tekintetében se legyenek túl nagy illúzióink. Igaz ugyan, hogy József Attilát könnyebb fordítani, ezért jobb József Attila-fordítá­saink vannak, de azért távolról sem beszélhetünk arról, hogy József Attila világirodalmi tényezővé vált, abban az értelemben, ahogyan, mondjuk, Majakovszkij vagy Éluard annak számít. Azt hiszem, ez olyan szerencsétlenség, amellyel nekünk, mint kis nemzetnek számolnunk kell. Meg kell tenni mindent, hogy Adyt megfelelően lefordíttassuk külföldi 610

Next