Lukácsy András: Kiment a ház az ablakon. Költészet és játék (Budapest, 1981)
Társas múzsa
Verseinek hangulatát sikerült átmentenie. Szükségesnek tartja azonban hozzátenni: „Fentieknek nincs értelme / Mert ilyeneket nem ért elme...” A feladott rímek magyar gyakorlatából ezúttal csak utalok József Attila és Illyés Gyula versenyére, melynek során egy-egy szonettre való rímet gyártottak előre a másik számára — a történetet leírtam másutt, s a költeményeket is. József Attila azonban máskor is írt „feladott” verset. Vágó Márta közli visszaemlékezéseiben, hogy 1928-ban a Századunk című folyóirat törzsasztalánál az Erzsébet kávéházban Vámbéry Rusztem jelenlétében József Attila tréfás lovagi párbajra hívta ki Benedek Marcellt, miután az csókot kapott az akkor még diáklány emlékezőtől. Mindkét „versenymű” címe Kerek asztal lett, utalva a középkor lovagi virtusára. Benedek Marcell játékos szonettet írt (belerejtve még a hölgy nevét is, akiért a „viadal” folyt), József Attila - költeményt: (Benedek M.) Artus királynak tizenkét lovagja Büszkén ragyog kerek asztal körül. Mögöttük a zord harci zaj elül, Arcukról elmúlt a tornák haragja. A költő már a kritikát faragja, Dicsőítő szókat mindenkirül, A tizenkét lovag nyugodtan ül, A harcot most már ifjabbakra hagyja. Nekik eztán csupán dicsőség jár ki, De az ifjúság áll hátuk megett, Szővén magában harci terveket. És mosolyog: csak pihenjetek már ti, Álltatok tornát, harcot eleget - Mi meg akarjuk vívni az eget! (József A.) Oh kerek világ kerek asztala, éhesen ültem én melletted mindig. Terülj most nékem, kezemből behinti szürkeséged rózsák zuhataga. 107