Mádl Antal - Győri Judit (szerk.): Thomas Mann és Magyarország (Budapest, 1980)

Időrendi táblázat

1962. jan. 28.). Előadás után Thomas Mann Hatvanyékkal a Vigadó téri Hangliban vacsorázott. 1937. január 14. A felolvasóestnek széles körű sajtóvisszhangja van. Különösen hosszan tárgyalják a lapok Thomas Mann humanizmus-fel­fogását. - „A humanizmus nem húzódhatik szellemi felsőbbrendűségé­nek és erkölcsi magasságának tudata mögé, nem engedheti át a terü­letet a barbárságnak . . . Küzdenie kell a maga szellemi és erkölcsi ideáljaiért . . . Nem ódáról és nem regényről, még csak nem is József Attiláról, sőt nem is Thomas Mannról van szó. A kultúra forog kockán, és a jó írónak jó harcosnak kell lennie” (Népszava, 1937. jan. 14.). A baloldali és jobboldali sajtó összecsap a József Attila-vers betiltása miatt, melynek szállóigévé vált utolsó sora azonnal elterjed: - „Thomas Mann kijelentése bátorító jelző és biztatás, nem a tömegek, hanem a magánosán vívódók felé, akik, mint ő, nem tudnak belenyugodni a szel­lem elborulásába, őrt állanak a strázsán, »emberek maradnak az ember­telenségben«, »európaiak a fehérek között«” (Németh Andor, Üjság, 1937. jan. 15.). Thomas Mann délelőtt még találkozik dr. Klopstock Róbert orvossal, azután y2n-kor autóval elutazik Bécsbe. (Thomas Mann 1935-, 1936-, 1937-es budapesti látogatásainak történetéhez lásd még Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon, 1968; és Schweitzer Pál: Budapesti lapok Thomas Mann naplójából, Új Írás, 1979. 2. sz.) 1937. január 20. A magyar sajtó (Népszava, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Magyarország) részletesen foglalkozik Thomas Mann-nak a bonni egyetem dékánjához intézett levelével és részleteket is közöl belőle. A Nyugatban (1937. febr.) Babits Mihály ír róla. 1937. február. A Wálsung-vér megjelenik magyarul Fenyő László for­dításában. Fordításának felhasználásával Jékely Zoltán 1961-ben újra átültette magyarra. Megjelenésekor a novella vitát vált ki a magyar sajtóban (vö.: Üj Magyarság, 1937. jún. 21.). A Hatvány házaspár Árosában találkozik a Mann-családdal: - „Kívánom, hogy Árosa jót tegyen Önnek és kedves feleségének, s jövőre megint ott találkozhas­sunk! Én igazán felüdültem, és nagy erővel dolgozom” (levél Hatvány Lajoshoz, 1937. febr. 28.). 378

Next