Maksay László: A műalkotás születése (Budapest, 1966)
II. Szubjektív indítékok
Ennek az öntisztázódásnak annál nagyobb a jelentősége, mert a szerencsésebb művészeik a műalkotás adta öntisztázódás révén olyan belső rendhez jutnak el, amelyben nemcsak saját problémáikat látják tisztábban, hanem társadalmukét is (hiszen annak részesei), így művészetük társadalomalakító erővé válik. Semmi sem bizonyítja ezt szemléletesebben, mint a jó színdarabok és filmek hatása. Érzi az ember, hogy általuk világosabbá lett erkölcsi ítélete, rendezettebb érzelmi élete. Ha a jó darabok ennyire hozzájárulnak a nézők lelki tisztázódásához, világos, hogy még inkább elősegítették ezt szerzőikben. Még valamit ki kell itt hangsúlyoznunk. Mégpedig azt, hogy ha a művészi alkotómunka hozzájárul a művész belső feszültségeinek levezetéséhez, öntisztázódásához, akkor a művész számára nyilván életszükséglet, s azzá válik a művészetszerető ember számára is. A Petőfi, József Attila, Derkovits alkatú művészek mindig csak úgy tudták saját problémáikat rendezni, ha egyben társadalmuk problémái rendezésén is dolgoztak,38 A széles horizontú művészek lelki egyensúlyához (- Németh László szavaival élve - „jó lelki közérzetéhez”) hozzá tartozik, hogy a nagy közösség problémái megoldásának elősegítésére törekedjenek. Csak így tudják saját lelki egyensúlyukat biztosítani. Ez a legmagasabb belső harmónia. Ez az a harmónia, amelyről József Attila így ír: „A költő... a tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát” így válik a művész belső szükségleteként keletkezett műalkotás egyúttal a társadalom életszükségletévé. Láttuk, hogy a művészet indítékai mögött milyen bonyolult lelki összetevők hatnak, működnek, bizonyságául annak, hogy a műalkotás mennyire nem öncélú és mennyire nem egyszerű szép utáni vágy terméke. Ide, a lelki egyensúly-kialakítás kérdéséhez kívánkozik még egy megjegyzés: találkozunk olyan nézettel is, hogy a nyomor ihlető.39 Tény, 'hogy az életküzdelemben átélt tapasztalatok, élmények ihlető erejűek, aki többet küzdött, több, esetleg mélyebb életismeretre, tapasztalatra tett szert. De a nyomor alsó foka bizony nem ihlető. Az éhség, a fizikai nélkülözés leköti 47