Marosi Sándor - Sárfalvi Béla (szerk.): Európa 2. (Budapest, 1975)
Dél-európai országai
létesítettek. A fasiszta megszállás évei alatt Jugoszláviának 1,7 millió lakosa esett áldozatul. A települések egész sora pusztult el. A második világháború hadviselő' országai közül a Szovjetunió és Lengyelország mellett Jugoszlávia szenvedte el a legtöbb emberi és anyagi veszteséget. A megszállás válságos éveiben hatalmas, országos méretű felszabadító partizánmozgalom bontakozott ki az országban, amely Joszip Broz Tito vezetésével súlyos csapásokat mért a megszállókra és az ország területének nagy részét felszabadította. A korábbi segítségen kívül a harc befejező szakaszába a Szovjet Hadsereg is aktívan bekapcsolódott (belgrádi hadművelet). A felszabadító harcban az I. Bolgár Hadsereg is részt vett. 1945. május 15-én az egész ország felszabadult. 1945. október 29-én a nemzetgyűlés eltörölte a királyságot, és kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Kezdetét vette a szocialista társadalom építésének időszaka. Az ország területe az 1947. évi párizsi békeszerződés értelmében a korábban Olaszországhoz tartozó Isztria-félszigettel, a Trieszt mögötti karsztvidékkel, a Kvarneröböl szigeteivel, Rijeka (Fiume) és Zadar (Zára) városaival gyarapodott. 1954-ben pedig Trieszt Szabad Terület felszámolása után Jugoszláviához csatolták a várostól D-re húzódó isztriai partvidék ÉNy-i részét is. Az ország területe a második világháború előttihez képest több mint 6000 km2-rel megnagyobbodott. 1963. IV. 8-án az állam hivatalos nevét Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságra változtatták. SOKNEMZETISÉGŰ ORSZÁG A Szerb—Horvát—Szlovén Királyság lakossága 1921-ben 12,5 millió főt számlált és 1941-ig majdnem 16 millió főre emelkedett Jugoszlávia lakossága. A második világháború katasztrofális veszteségei következtében a lakosság száma csökkent, s csak 1948-ban érte el a háború előtti szintet (15,8 millió). Ezt követően igen lendületes fejlődés volt tapasztalható, s 1971-ben már meghaladta a 20,5 millió főt. E jelentős mérvű népszaporodás ajavuló egészségügyi viszonyoknak, kedvező életkörülményeknek köszönhető. A halálozási arány csökkent (1939-ben még több mint 14,9%0, 1971-ben már csak 8,8%0). A születések száma egy ideig emelkedett (1939- ben 25,9%P, 1954-ben 28,6%0, de 1971-ben 18,4%0). Az 50-es évek közepétől'a születések száma ugyan csökkenő, de a természetes népszaporodás még most is jelentős (1939-ben ll%o, 1971-ben 9,6%0). A népességátlag 4-5 évenként 1 millió fővel nő. Ezzel Európa leggyorsabban szaporodó népességű országai között foglal helyet. A második világháború előtti időszakban nagy volt a csecsemőhalandóság (1939-ben több mint 132%0). Ez az arány csak azért nem volt magasabb, mert Szlovénia és Horvátország kedvezőbb viszonyai mérsékelték. Boszniában és Hercegovinában az átlagot jóval felülmúlta, Kosovo-Metohijában meghaladta a 170%o-et. A gyermekhalandóság országos átlagban 1970-re már 55,5%0-re csökkent. A lakosság több mint 36%-a 20 éven aluli. Az átlagos életkor határa kitolódott. Ma már mintegy félmillióval több 60 évnél idősebb lakos él Jugoszláviában, mint 1939-ben. A korfán világosan kirajzolódnak a második világháború súlyos következ- 408 ményei, sőt még az első világháború nyomai is jól leolvashatók.