Mezei András: Megkérdeztük… (Budapest, 1982)
Megkérdeztük - Cserépfalvi Imrét
lógatták be, holott akkoriban már két kötete is megjelent. Gyorsan határozott, új tervekkel utazott 1927-ben haza. Egy évre rá követtem, 1928-ban francia cégem koncesszióját vittem én is haza Budapestre, francia nyelvű könyvek és folyóiratok kiadására. Üzletet nyitottam a Váci utcában. Bejártak hozzám a francia orientációjú baloldali írók. József Attila is gyakran meglátogatott. Emlékszem rá: igen játékos kedvű, igen jól öltözött volt. Nyakig szerelmes Vágó Mártába. S amiről Párizsban álmodozott: „Imre, gyere haza, lapot alapítunk”, egyelőre nem jutott eszébe. Én se gondoltam végig, hogy miért. Talán az 6 sugallatára kezdtek kiadói tervek foglalkoztatni? A francia koncesszió jövedelméből egy baloldali, progresszív magyar könyvkiadás... De erről se beszéltem vele akkoriban, a huszas évek végén és a harmincas évek legelején, amikor vidáman, elegánsan és szerelmesen oly sokszor meglátogatott. — József Attila elegáns volt? — Jól nézett ki. „Imre, végre bejutottam a rendbe.” — így nevezte az illegális kommunista párt közösségét. — „Nyakig vagyok a munkában.” — S valóban: szemináriumokat tartott. Rengeteget gépelt. A rend, melyet „gyönyörű képességünknek” nevezett, boldoggá tette. Megerősítette. Az volt neki a kapaszkodó kezdődő betegségében is. Hogy mennyire, azt 1934- ben éreztem meg, amikor bejött hozzám, ezúttal már ziláltan, letörve: „kitették a szűrömet”. Így mondta. Ezekkel a szavak-57