Mezei András: Megkérdeztük… (Budapest, 1982)

Megkérdeztük - Cserépfalvi Imrét

lógatták be, holott akkoriban már két kö­tete is megjelent. Gyorsan határozott, új tervekkel utazott 1927-ben haza. Egy évre rá követtem, 1928-ban francia cégem kon­cesszióját vittem én is haza Budapestre, francia nyelvű könyvek és folyóiratok ki­adására. Üzletet nyitottam a Váci utcá­ban. Bejártak hozzám a francia orientá­ciójú baloldali írók. József Attila is gyak­ran meglátogatott. Emlékszem rá: igen já­tékos kedvű, igen jól öltözött volt. Nyakig szerelmes Vágó Mártába. S amiről Párizs­ban álmodozott: „Imre, gyere haza, lapot alapítunk”, egyelőre nem jutott eszébe. Én se gondoltam végig, hogy miért. Talán az 6 sugallatára kezdtek kiadói tervek fog­lalkoztatni? A francia koncesszió jövedel­méből egy baloldali, progresszív magyar könyvkiadás... De erről se beszéltem ve­le akkoriban, a huszas évek végén és a harmincas évek legelején, amikor vidá­man, elegánsan és szerelmesen oly sok­szor meglátogatott. — József Attila elegáns volt? — Jól nézett ki. „Imre, végre bejutot­tam a rendbe.” — így nevezte az illegális kommunista párt közösségét. — „Nyakig vagyok a munkában.” — S valóban: sze­mináriumokat tartott. Rengeteget gépelt. A rend, melyet „gyönyörű képességünk­nek” nevezett, boldoggá tette. Megerősí­tette. Az volt neki a kapaszkodó kezdődő betegségében is. Hogy mennyire, azt 1934- ben éreztem meg, amikor bejött hozzám, ezúttal már ziláltan, letörve: „kitették a szűrömet”. Így mondta. Ezekkel a szavak-57

Next