Moberg, Wilhelm: Népem története. Svédország a középkorban (Budapest, 1984)
„Ahogy tanulmányaimban előrejutottam, felfedeztem, hogy a svéd történetírás főként az embereknek azzal a kis csoportjával foglalkozik, amely a nép sorsáról dönt. . de az ország lakosságának hatalmas tömegei nem kerültek be a történelemkönyvbe. .. Hiányoltam azokat, akik bevetették és learatták a szántóföldeket, akik erdőt irtottak, utakat törtek, akik a kastélyokat, palotákat, erődöket, várakat, városokat, kunyhókat építették. Csak futólag pillanthattam meg azokat, akik az adókat fizették, akiknek pénzén a papokat, ispánokat és hivatalnokokat fenntartották. Hiányoltam a hadseregből a közkatonákat, akik idegen földön estek el a hazájukért, és asszonyaikat, akik otthon vártak rájuk; hiányoltam a szolganépet, amelyről külön törvény rendelkezett, és nem találtam a nincstelen zselléreket sem, akiknek nem volt földjük, házuk, otthonuk. És elhatároztam, hogy azokról a rég volt emberekről fogok írni, akikről.a történelem megfeledkezett” - írja „szabálytalan történelemkönyve” bevezetőjében a szerző. A szegényparaszti családból származó Vilhelm Moberg, aki ifjan maga is földművesként és favágóként dolgozott, a XX. századi svéd prózaírás egyik legjelentősebb személyisége volt. Művei - köztük a jelen kötet is - világnyelveken, több százezres példányszámban jelentek meg, s a regényeiből készült adaptációk (pl. a Kivándorlók c. film) nagy sikert arattak. Ebben a munkájában a svéd történelem bemutatására vállalkozott - a svédek letelepedésétől a svéd nemzeti állam megteremtése koráig, a XVI. század végéig. S bár művében a fő hangsúlyt a svéd nép mindennapjaira helyezi, átfogó képet ad a svéd feudális társadalomról, hatalmi-politikai harcairól, és megrajzolja a jelentősebb uralkodók és parasztvezérek portréit is.