N. László Endre: Aranymosás a Kápád-medencében (Budapest, 1988)

Az aranyról mint nemesfémről mindenki tud egyet s mást, hogy pl. kémiailag rendkívül ellenálló, a levegőn nem változik, felülete mindig fényes marad, talán az sem ismeretlen, hogy elsődleges (telér­­arany) és másodlagos (mosóarany) formában fordul elő. No meg, hogy drága, és azért drága, mert kevés van belőle, de hogy az a ke­vés hogyan lesz, kik és hogyan te­remtik elő, azt már kevesen tud­ják. N. László Endre az aranymo­sás történetét és gyakorlatát írja le ebben a könyvben. Maga is azon kevesek közé tartozik, akik napja­inkban is űzik ezt az ősi, szép, de könnyűnek nem mondható fog­lalkozást, azonkívül több mint há­rom évtizede gyűjti a még fellelhe­tő hagyományt, tanulmányozza az aranyról szóló irodalmat, így ez a kötet a hagyomány, az elmélet és a gyakorlat egységét tálja az olva­só elé. Idős dunai és drávai aranyá­szok elbeszélései nyomán felrajzo­lódik előttünk ennek a ma már rit­ka foglalkozásnak minden szépsé­ge, romantikája és nehézsége, s ezek az emberek — észre sem ve­szik - olykor még féltve őrzött tit­kokba is beavatnak bennünket. Ámbár nem is mindig titok az, amit annak vélnek, legalábbis a vérbeli aranyász szemében nem az. Mindenesetre a szerző jóvoltá­ból az olvasó előtt sem igen marad

Next