Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930-1938 (Budapest, 1985)
III. Szociográfiák: közösség és polgárosodás
József Attila által közösen írt Ki a faluba! című röpirat ösztönözte, amely 1930. május 20-i keltezéssel jelent meg.28 Ennek ellenére Erdei más gondolatokból indult ki, mint amik a röpirat szerzőinek szeme előtt lebegtek. Fábiánék jelszava: „Tanuljatok népet a néptől!” — mert azt a magyar kultúrát, amelyre a magyar megújulást alapozni kell, a faluban lehet megismerni. A parasztság tehát mint a kulturális és nemzeti értékek őrzője szerepelt. Erdei a népi kultúra (és társadalom) átalakulásfolyamatát érzékeltette, azt, ahogy az „eredeti” sajátosságait levetkezi. „Erről a falusi műveltségről az első megállapítás csak egy lehet: válságban van. Pusztul. Kiszorítja a városi kultúra.” A „kezdetleges, de igazán faji műveltségből a polgáriasodott, sőt világpolgáriasodott farmerműveltségbe” megy át a parasztság. „Sajnálhatjuk ennek az értékes műveltségnek a pusztulását, de ha csak sajnáljuk, ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, micsoda folyamattal állunk szemben. Pedig ez a folyamat természetes és történelmi.”30 Erdei nem abból a szempontból nézte a parasztságot, hogy az hogy lehet alapja egy mások által végigvitt nemzeti megújulásnak, hanem azt kereste, hogy ez az osztály hogyan lehet egyenrangú része a nemzeti társadalomnak. A „pusztulás” szó előfordulása érdekes ugyan e korai írásban, de legalább annyira fontos az is, hogy pár sorral lejjebb ezt a válságot és pusztulásfolyamatot természetesnek és történelminek mondja. Ez olyan racionalista és felvilágosult gondolati elem, amely a harmincas évek elején elfogadhatatlannak látszott a válságtudatban élő középosztályi szociográfusok számára. Erdeiből sem hiányzott a nosztalgia, de mindig felülkerekedett benne az az alapgondolat, hogy itt egy „természetes”, bizonyos értelemben szükségszerű folyamatról van szó. Sok későbbi gondolat csírája megvolt már ekkor, mutatva, hogy ritka konzekvens kutatóról van szó. így a régi paraszti közösség jegyei közül az elszigeteltséget és alávetettséget emelte ki, akárcsak később A makói parasztság társadalomrajzában és a Parasztokban. Szembeállította a régi parasztműveltségből és életformából való kilábalás két útját: az értéktelenebbet, a „kispolgári minták” követését, és az igazi felszabadulás lehetőségét, 159