Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930-1938 (Budapest, 1985)
I. A szociográfia a közéletben
ifjúságának célkitűzései közé a magyar alföld és tanyavilág nehéz nyomorban küszködő népe viszonyainak és problémáinak kutatását, minél szélesebb körű és minél alaposabb megismerését, ezek tudományos rendszerezését és publikálását, a jövőt egyedül biztositó és ígérő magyar parasztság iránti egységes társadalmi szolidaritás felkeltését és propagálását és végül, de legfőképpen gyakorlati közreműködést a testi-lelki nyomor, elmaradottság enyhítésében".5 A falumegismerő szándék a Sarlónál is, a szegedieknél is nagyobb tervek keretébe illeszkedett be. A falu megismerésével akarták az új értelmiség kialakulását elősegíteni, s a falu megismerését a falun való segítéssel kapcsolták össze. Ez volt a settlement-munka lényege: egy szociális, egészségügyi, kulturális stb. gondozást nyújtó, értelmiségiek-középosztályiak által fenntartott központ létrehozása a gondozásra szoruló népcsoport között. Angol példák nyomán a tízes években jött létre az Újpesti Főiskolai Szociális Telep Erődi-Harrach Béla és Hilscher Rezső vezetésével. A szegedieknek ez is példaként szolgált. Igazi settlementet azonban nem tudtak létrehozni, tanyai „kiszállások” útján próbálták munkájukat végezni. A „falusegítő” mozzanat a szegediek ténykedését a konzervatív szociálpolitikával is összekapcsolta. Falu és város lelki egyesitése, közelítése megfelelt a hagyományos konzervatív gondolkodásmód célkitűzéseinek is.® A falujárás gondolata a Bartha Miklós Társaságban már az 1928-as Ifjú szívekben élek című kötetben felmerült. E gondolat legfejlettebb formáját József Attila és Fábián Dániel ismert, Ki a faluba! című röpiratában érte el, 1930-ban. Ez a röpirat is szoros kapcsolatban állt egy Szabó Dezső ihletése alatt álló parasztideológiával: „Saját lényegünkből fakadt eredeti kultúra, társadalom, mint a magyar géniusz új kiteljesedése jövőbeni álmunk. Azért hajiunk le mélyen a magyar humusz leikébe, hogy a népi lélek változatos eredetiségében találjuk meg fajtánk igazi lényegét, és öntudatositsuk önmagunkban és kortársainkban egy teljesen a faji lélektől elfordult gyökértelen kultúrával szemben.”7 A regösjárást, a fiatalság falura menetelét szorgalmazta, amelyben fontosabb a fiatal értelmiség érint-31