Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963) (Budapest, 1965)
Valahol Európában (1945-1947)
valót hajkurásznak, lopnak, élnek, ahogy tudnak. Mindez dialógusok, magyarázgató szövegek nélküli akár egy némafilm bevezető képsora is lehetne. Aztán ezek a gyerekek bandába verődnek; az erősebb uralkodik; most már a társadalomra is veszélyesek. Üldözik őket; emiatt még szorosabb egységbe szerveződnek. Védekeznek, mert élni akarnak; lopnak és fosztogatnak, mert élni akarnak. így veszik be magukat egy félig rom, félig ép régi várba, éppen idején, mert a környék rendfenntartó alakulatai már készülődnek ellenük. Itt ismerkednek meg egy bogaras muzsikussal, aki a háború rémségei elől ebbe az elhagyott várkastélyba vonult vissza. Ez az embergyűlölő muzsikus vezeti őket aztán az értelmes élet ösvényeire, szeretettel és türelemmel. Kiderül azonban, hogy a társadalomnak így, jóra szervezetten sem kellenek; s ekkor már mint a jövő új világa védekeznek egy csatának is beillő harcban a régi, a maradi, a pusztulásra ítélt társadalmi renddel szemben. Le is győzik a régi rendet és örömujjongásuk már egy József Attila-jósolta szebb világ hírnöke. Ez a gyerektársadalom a film leghitelesebb alkotóeleme. Ahogy az ennivalón osztoznak, ahogy gonosz csínyt forralnak, ahogy az erősebbnek engedik át a vezetést a horda ősi törvényei szerint, felismerve, hogy ez a választás mindannyiuk érdeke; ahogy a régi vár ép termeiben bolyongva megérzik, hogy itt valami mélyebb és komolyabb kultúra érintette meg őket, mint addigi vándorlásaik során; ahogy jól-rosszul igyekeznek legyűrni magukban a minduntalan feltörő pusztításvágyat: csupa értékes megfigyelés. Radványi Géza kiváló és típusok szempontjából is változatos gyerekanyagot válogatott össze, s ezekkel a képsorokkal szakmai tudásának legjavát adta. Idegenebb, távolibb, megfoghatatlanabb már a felnőttek világa, különösen Somlay Artúré, a muzsikusé. Honnan jött ? Miért ? Ki ő voltaképpen ? Nem tudjuk. A csavargó gyerekek világa valóban nemzetközi; de már a felnőttek felbukkanásakor tudni akarja a néző, hová képzelje magát. S itt a túlzott általánosítás — „valahol” Európában — kiszivattyúzza a levegőt a képekből, így a muzsikus alakjából is, akit csak Somlay emberi közvetlensége tud élettel megtölteni. A Valahol Európában belekerült a filmtörténetbe; francia, olasz, német, angol szakkönyvek emlegetik; történt tehát végre valami, megszületett az első felszabadulás utáni filmklasszikusunk. S ez az 1945 utáni eseménydús éveket tekintve, nem csekélység. A semmiből, az újrakezdés nulla pontjáról jutottunk el valahova. A várvédő gyerekek harci zsivaja elhallatszott szerte Európába; mondtunk valamit 197