Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963) (Budapest, 1965)
A magyar nép filmművészete: az első tíz év (1948-1958)
jelenése is idejét múlta. Talán csak Molnár Tibor parázsló szemű Tóth Gáspára, aki egy modern Kohlhaas Mihályként indul harcba az igaz ügyért, és Ajtay Andor szenvtelenül undok orvosa klasszikus filmszínészi alakítás; szegény Soós Imre erőltetett vidámsága, Krencsey Mariann jámbor kiszolgáltatottsága, de még Gábor Miklós selyemfiús önző orvosa is műtermi díszletek között mozgó alakok, nem eleven emberek. A Mese a tizenkét találatról látszólag homlokegyenest ellenkező felfogású művész munkája. De csak látszólag. Mert hamis az a hit, mintha az a művész, aki bírál és türelmetlenül követeli az újat: nem szeretné azt a társadalmat, melyben a bírált jelenség megszülethetett. Makk éppen a szeretet jogán bírál („érted haragszom” — mondja József Attila), s ezt éppen a Mese a tizenkét találatról bizonyítja, amit olyan rendező készített, aki már természetes módon éh azt az életet, amit az idősebb generáció megalapozott. A régi, bevált filmgyári együttes: BékefFy, Jeney, Bacsó, Szász forgatókönyve egy tizenkéttalálatos totónyeremény hírére — szinte hihetetlen, de akkor még nem volt lottó! — megbolyduló pesti háztartásokat mutatja be, a zord lakáskörülményeket fanyar humorral elviselő középkorú házaspárt, a pénztelen fiatalokat, az öntelt futballistát, s mindezt a Mária tér meg a Népstadion környékével mint háttérrel. Sok rendező viszont még mindig az éppen kínálkozó lehetőségek ügyes kihasználásánál tart; megbízásait korrektül végzi el, filmjeikben finomodnak a mesterségbeli tudás bizonyítékai, s néha még aktuális problémák is fel-felvillannak bennük. De az Egy pikoló világos, A kilences kórterem, a Körhinta korfestő szenvedélyét vagy a Hannibál tanár úr történelmi elemzését nem találjuk bennük. A Díszelőadás című esztrád-film vagy a Csodacsatár című képzelt országában — Futbóliában — játszódó Méray Tibor-féle paródia például nem is tart igényt a puszta szórakoztatáson kívül semmilyen komoly méltatásra. Az élet hídja és a Két vallomás már inkább. Az élet hídja Háy Gyulának a Kossuth-híd küzdelmes építéséről szóló drámája nyomán készült; a feszes és jól komponált dráma dialógjainak fiimi felhígítása azonban legföljebb 1952 táján számított volna jelentősebb tettnek. Hámos György Két vallomása figyelemre méltó forgatókönyv; a rendező ezt a neerealista filmek ügyesen felhasznált látványos elemeivel bővítette ki, jó szereposztásban, biztos, sőt tévedhetetlen közönségérzékkel. Ezt a négy filmet Keleti Márton rendezte két év során. Hasonló témakör, hasonló stílus Gertler Viktor Gázolása, bár megelőzte a Két vallomást. Kulturált, hatásos apró részletek iránt érzékeny rendezés. A Dollárpapa Gábor Andor tízes évekbeli komédiájának filmváltozata; az ízléses, szórakoztató film nem éri el a Díszmagyar színvonalát. 16 241