Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket. A magyar irodalom története 1945-ig. Első-második kötet (Budapest, 1983)
Második kötet - Béklyózott esztendők 1920-1945
szersmind nagy művészek. A húszas évektől ez a két fogalom egyre inkább elkülönül, hogy aztán egymást szinte kizárja. Mindig is voltak persze csaksikerre törő iparosok, Lisznyaitól Szomaházyig és Drasche-Lázár Alfrédig, ők azonban egyértelműen a betűvetés és a könyvnyomtatás szolgálatában álló mulattatóknak számítottak. Most az „igazi” irodal'om szent berkeiben is hamar a színvonalengedmény gyanúja tolakodik a siker nyomába. Karácsony Benő, Hunyady Sándor, Nyíró József, Zilahy Lajos, Márai Sándor nehezen találnak utat a „magasabb” elismeréshez; Márai már inkább, Karácsony és Hunyady a mai napig e gyanú következményeit nyögik. Mécs László a korszak meghökkentően népszerű költője; szavalóestjein tolong a rajongó közönség; aki hallgatja, úgy érzi, értéket kap, érzelmileg gazdagodik. Szabolcskához képest kétségkívül magasabb színvonal ő; de az már tragikus, hogy mellette József Attila került árnyékba. Ennek magyarázata, hogy az egyre szélsőségesebb nemzetinek álcázott fajelmélet és a kommunistaellenesség sok írót zár el a közvéleménytől. Mű és olvasó találkozásában időeltolódás keletkezik. Ady, Arany, Reviczky, Bródy, Mikszáth, Móricz mindjárt a mű megjelenésekor hatott; még a fellegekben járó Madách is! Most, ebben a két háború közti ideiglenességben, átmenetiségben sok jó író nem jut közlési lehetőséghez, vagy ha igen, olyan korlátozott példányszámban, hogy az gyakorlatilag a nullával egyenlő. Láttuk, hogy Déry Befejezetlen mondata elkészülte után több, mint tíz évvel, egy új és más korszakban hat, akkor jelenik meg; az emigrált írók művei ugyanígy járnak; József Attila pedig, alfélé belső száműzöttségben, nevetségesen alacsony példányszámaival, meg sem ismerhető; tehát nemcsak azért nem népszerű, mert megelőzte korát, hanem mert első gyűjteményes kötetéig, 1938-ig, az olvasók alig tudják, hogy létezik. Kosztolányi, Babits és mások a nagy példányszámú hírlapok révén állandóan szem előtt vannak; József Attila s vele még jó néhányan nem. Ilyen szem előtt nem lévő nagy író (a legalább időnként itthon tartózkodók közül, tehát az emigráció művészeit most nem számítva) Déry Tibor. Mint írtuk: A befejezetlen mondat majd csak a felszabadulás után jelenik meg. A kéziratot csak beavatottak ismerik. A könyvesboltokban, hetilapokban tájékozódni vágyó olvasó Déryről szinte semmit sem tud. Ami azonban írásai közül hozzáférhető, mutatja erényeit. Ilyen az Illés Endre által az írók két háború közt című gyűjteménybe jó szemmel meglátott és felvett novella, a Békebeli vidám történet. Egy reggel vagy kétszáz asszony sorakozik a pesti Duna-parton, az Országház tájékán, remélve, hogy felveszik őket zsákvarrónőnek. Apróhirdetésre jöttek, ám valami tévedés lehet a dologban, mert csak nem akar megindulni a munkásfelvétel. Az asszonyok morognak, elégedetlenkednek, 872